Találkoztam valakivel, akit nagyon szimpatikusnak találok, és szívesen megismerném közelebbről…. Persze még bizonytalan vagyok az érzéseimben, abban viszont nagyon is biztos, hogy kedves nekem. Hivatalos ügyből kifolyólag ismerjük egymást már egy jó két éve. Eddig nem igazán vettem észre “így”…! Nem túl gyakran kerülünk kapcsolatba egymással, csak az utóbbi három hónapban kellett többször, gyakrabban találkoznunk, persze kizárólag hivatalos ügyben. Pont amikor Veled voltam a lehető legjobban elfoglalva…. Szóval Ő látott a mostani „fénykoromban”, és ha csak röviden, de tudja, hogy miért is voltam ilyen nagyon szomorú az elmúlt hetekben. Bevallottam Neki pár napja, mert amikor most összefutottunk, érdeklődött, hogy „egyébként” hogyan vagyok. (Milyen figyelmes, és kedves Tőle… :)) Akkor röviden mondtam, hogy mi a helyzet most az életemben, és megemlítettem, hogy ennek mi az oka, és ebből egyértelmű lett számára is, hogy miért voltam ennyire magam alatt az elmúlt jó pár hétben. Nevetett, hogy sejtette…, vagyis, hogy nagyon is tudta, hogy az én esetemben csakis ez lehet az oka a bánatomnak :)! És azt is tudja, hogy még nem vagyok túl Rajtad, A.. Szóval ismeri a problémáimat.
Talán szívesen megismerném közelebbről. De ugyanakkor félek egy újabb kudarctól, visszautasítástól…. Most ez utóbbiak valamelyike hiányozna nekem a legkevésbé! Miközben még túl sem vagyok Rajtad, kedves A..
Szóval semmit sem szeretnék siettetni vagy elszúrni, de jól esne az Ismeretlen Ismerősömmel jobban megismerkedni, egy kis időt tölteni, vagy egyáltalán csak beszélgetni, mert azt hiszem, hogy tetszik…, sőt…. Szeretnék újra nyitni a világ felé, na meg persze Ő felé. És nem „visszaesni”, bár tudom, bármikor megtörténhet még…! :-(
Úgyhogy nem elfelejteni, hogy Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!