Most akartam lezárni… a számítógépemet, de megláttam a tévében “azt” a filmet, és eszembe jutott…
♥ ….az a különös érzésem ma, hogy még el is gondolkodtam arról, vajon miért nem vagy a „közös helyünkön”…, és bár amúgy számtalanszor nem szoktál ott lenni, én meg nem is szoktam keresni a választ annak miértjére…, most mégis olyan másnak tűnt, ezért még a gondolattal is eljátszottam, hogy talán azért, mert Te is „ott” leszel…, aztán azt mondtam magamnak, hogy ilyen eszembe se jusson…, micsoda hülyeség, hiszen ez kizárt, és különben is én már nem akarom, hogy Te is „ott” legyél…;
♥ …a blúz, amelyet akkor is viseltem, amikor először közeledtél, és ma mindenáron fel akartam venni, ezért délelőtt gyorsan kimostam és a Napon megszárítottam…;
♥ …a tény, hogy ki tudja miért (kiért), de annyira készülődtem egész nap…;
♥ …az, hogy pontosan egy évvel azután, hogy először találkoztunk, újra összefutunk, bár nem terveztük….
♥ …És most a film a tévében: amit akkor néztem…, január vége volt, hatalmas hó esett, és megírtuk egymásnak: ha ennek a filmnek vége, beszélünk…, késő éjszakáig beszélgettünk is, és én olyan boldog voltam…, alig aludtam aznap éjjel…, és akkor, ott azt kívántam, bárcsak itt lennél már mellettem…, és egy nap majd maradj is itt örökre! Úgy vártam akkor a hívásodat…, mint ahogy most is…!
Ma egy éve, hogy megláttalak…! Milyen különös egy nap…! Különös? Különleges? Vagy inkább csupán a véletlenek (kegyetlen) összjátéka…?