„Valaki áttáncolt az életemen.
Mi az, mit elmondhatnék róla?
Gyűlölnöm kéne őt,de mégse teszem.
Emlékezem inkább a jóra.
Csókjával érkezett a nyár.
A földre perdült napsugár.
Sok ég felé törő nagy álom,
És többé nem találom már.
Valaki áttáncolt az életemen.
Pedig sok mindent tettem érte.
Van láthatatlan könny a két szememen,
És mégis azt mondom: Megérte!”