Még gondolok Rád…, hiányozni is szoktál: egyszer a férfi én-edet, a gyengédségedet, máskor „csak” egy jó beszélgetést kívánok Veled. Néha nagyon szeretnélek még átölelni, odabújni Hozzád, megcsókolni, és szerelmeskedni Veled. Olykor a szép mosolyod, a nevetésed, és a gyönyörű szemeid hiányoznak. Meg a gyerekességed is…. Persze sokszor eszembe jutnak a kegyetlenségeid, a bántásaid, a megalázásaid, s az is, hogy mennyi fájdalmat okoztál nekem…szándékosan…. És mégis, van, amikor csak annyit kívánok titkon, hogy bárcsak megkeresnél….
Sokáig próbáltam csak a kegyetlen játékodra gondolni…, és arra, hogy Neked milyen üres a szíved…. Ilyenkor haragudtam Rád nagyon…. Aztán történt valami szomorúságos dolog a télen…, és mindent megbocsájtottam Neked. Tudom, hogy Te sokkal jobb ember vagy, mint amit mutattál Magadból. Mert néha, csak egy-egy pillanatra megláthattam azt, aki Te valójában vagy: egy sebezhető, érzékeny, gyengéd férfi, aki nagyon vágyik arra, hogy szeressék és piszkosul hiányzik Neki a gyengédség…. És egy igazából kegyetlen ember nem tud olyan lenni, mint Te ezekben a percekben.
Pont olyan szomorú és boldogtalan vagy, mint én…, persze hazudhatsz Magadnak egy szép életet, boldogságot, mint ahogyan azt most teszed…, de a szemeid egészen mást tükröznek. Csalódtál már sokszor…, ezt Te Magad vallottad be nekem egyszer, nem is olyan régen. Ezért már hideg meg érzéketlen lettél…, nem hiszed a boldogságot és a szerelmet…, s talán Neked van igazad…, én is ilyenné szeretnék lenni végre! Csak tudod, mégis vannak éjszakák, amikor várlak…, hogy eljössz…és megmentjük egymást a mostani boldogtalan életünktől….
Ma éjjel Veled álmodtam…, pontosan olyan voltál, mint azon a gyönyörű őszi esténken…. Nem tudom, mi van velem…. Majd elmúlik talán…remélem.
Néha próbállak teljesen kitörölni az életemből…, de azt hiszem, valójában nem is akarlak elfelejteni. Most úgy csinálunk, mintha soha nem ismertük volna a másikat.
Fontos vagy még nekem…, persze már nem úgy, mint régen…, de Te akartad, hogy így legyen. Mondhatod, hogy Te nem vagy elég jó nekem, keressek mást magamnak…, de az igazság az, én nem voltam elég jó Neked…. És megfogadtam a kérésedet, s már valaki más van a szívemben…, aki kedves nekem. Te harcoltál addig velem, az érzéseimmel, és az Irántad érzett szerelmemmel, amíg ez lett…, mert Neked csak játék…, nekem szerelem…volt.