Ha olvasol még, akkor szeretném ha tudnád, hogy azzal, amit most tettél, megszakad a szerinted úgysem létező szívem…, amit egyébként Te törtél még nem is olyan régen nagyon-nagyon apró darabokra össze. Csak azt remélem, hogy Téged ez az egész, főleg a mostani dolog, boldoggá tesz, mert akkor legalább van értelme….
Nyáron azt mondogattad, hogy nem vagyok jó ember: elkényeztetett, önző, durva, követelőző vagyok…, ősszel már hozzátetted azt is, hogy csak bántani tudok kegyetlenül, hát ma már tudom, hogy piszok gyáva is…persze most még…!
És most a napokban értettem meg azt is, hogy miért kaptam az élettől azt a bizonyos két kegyetlen bűntetést, amik annyira nagyon fájnak: mert ilyen rossz ember vagyok…, még Veled is ilyen voltam, akit valaha iszonyatosan szerettem…, talán úgy, mint még senkit soha…, persze lehet, csak én hittem, hogy szeretlek, hiszen még szeretni sem tudok…, ugye?!