„Ha hosszú a nap és az éjszaka, az éjszaka egyedül ér
Amikor biztos vagy abban, hogy eleged van már az egész világból,
csak tarts ki
Ne hagyd el magad, mindenki sír és mindenkit ér néha fájdalom!
Néha minden rossz, de tovább kell énekelned
Ha a napjaid magányosak, akárcsak az éjszakáid (tarts ki)
Ha úgy érzed, cserbenhagytak (tarts ki)
Ha úgy érzed, eleged van az életből, csak tarts ki!
Mert mindenkit ér fájdalom, leld örömöd a barátaidban,
Mindenkit ér fájdalom, ne add fel, ne, ne add fel,
Ha úgy érzed, egyedül vagy, nem, nem vagy egyedül!
Ha egyedül érzed magad a világban, a nappalok és az éjszakák hosszúak,
Amikor úgy érzed, ez már túl sok neked ahhoz, hogy folytasd,
Szóval mindenkit ér néha fájdalom,
Mindenki sír és mindenkit ér néha fájdalom,
Mindenkinek fáj néha, úgyhogy tarts ki, tarts ki,
Tarts ki, tarts ki…
(Mindenkit ér fájdalom, nem vagy egyedül)”