…nagyon hiányzol! De főleg a csütörtöki napok már csak ilyenek…, mindig Rád emlékeztetnek, szomorúak és lassan telnek, miközben azt remélem, Te becsengetsz….
Hiányzik az ölelésed, a csókod, a gyengédséged, a mosolyod, a pillantásod, a hangod, az illatod…, és néha még az is, hogy megbánts.
Bárcsak itt lennél most…, mert akkor megfognám a kezedet, odabújnék Hozzád és csak szeretnélek!