„Csak lámpafény
Mert bánt az éj
Álom sincs már
Mert fáj
Mint Ez az ébredés
És a tükör sem
Hazudhat mást
így nincs tovább
Csak eltörött időkerék
De jobb is így, talán
Jó, hogy megszakadt
Mért számoljam
Gyilkos perceket
Ma is itt hagytál
Mert így…
Eléget
Forró a láz
Eléget, mint már magányos gyermekként
Vívtam árnyakkal, ha jött az éj
Most újra engem hív
Eléget
Forró a láz
Eléget
Hisz már azt sem tudom merre jársz
Mért nem érdekel Téged más
Remény és vágy
Széthullik már
Elátkoztál
Mint éhező
Vagy mint sziklakő
Kapaszkodom én Beléd
Elfáradtam már
Hazudni szüntelen
Mosolyom összetört (Úgyis látják már)
De itt még mindig tart a tánc
És szól egy dal
Mindegy ,úgysem érdekel
Mért vonszol még tovább
Ki Tőled menekül
Ott vagy mindenhol
Beteg vagyok
Mert nézd
Eléget,
Engem a láz
Eléget
A Vért testedbe öntöm én
Már Inkább szívem tépem szét
Mert beteg vagyok így
Eléget
Gyilkos a láz
Eléget
Megölted minden dalom nézd
Halott Miattad minden szó
Voltam tiszta mint a hó
Egyszer rég
Tudom nincs más hely
Megöl ez így
Csak a csend marad nekem
Ott Csak egyedül
És a rádióban is saját hangom hallom
Azt énekli..
Hogy így…
Eléget
Forró a láz
Eléget, mint már magányos gyermekként
Vívtam árnyakkal, ha jött az éj
Most újra engem hív
Eléget
A láz, látod eléget
Megöltem minden dalom nézd
halott Miattad minden szó
Gyógyíthatatlan ez a szív
Elégett
Bezárt
Barikádként
Hallod?
Mert így elégek már
Je suis malade”