![](\"https:\/\/edesseg.cafeblog.hu\/files\/093.jpg\")
<\/P>\r\n <\/P>\r\n
<\/SPAN><\/P>\r\n <\/SPAN><\/SPAN> <\/SPAN>M<\/SPAN><\/STRONG>ostan\u00e1ban el\u00e9g sok olyan pillanat van, mikor el\u0151veszem a sz\u00edvem legm\u00e9ly\u00e9n l\u00e9v\u0151 kis fi\u00f3kb\u00f3l az eml\u00e9keket, amelyek mind-mind valami\u00e9rt kedvesek sz\u00e1momra\u2026, leporolgatom \u0151ket, azt\u00e1n visszateszem \u00e9s \u00fajra bez\u00e1rom azt a picit fi\u00f3kot. Persze az eml\u00e9keim egy r\u00e9sze nem mindig volt ennyire kedves a sz\u00edvemnek, sokkal ink\u00e1bb m\u00e1r megsz\u00e9p\u00fcltek, mert valaha, tal\u00e1n nem is olyan r\u00e9gen, m\u00e9g nagyon f\u00e1jdalmasnak t\u0171ntek.<\/SPAN><\/P>\r\n <\/SPAN> <\/P>\r\n <\/SPAN>Veled kapcsolatban A., mindig megpr\u00f3b\u00e1lok arra az A.-ra eml\u00e9kezni, akibe m\u00e9g nincsen p\u00e1r h\u00f3napja, hogy nagyon szerelmes voltam \u00e9s aki annyira szerethet\u0151 volt, mikor megnyitotta a sz\u00edv\u00e9t el\u0151ttem\u2026, persze \u00e1ltal\u00e1ban m\u00e1r olyan idegennek \u00e9s t\u00e1volinak t\u0171nsz nekem, mintha soha nem ismertelek volna. Ugyanakkor vannak m\u00e9g pillanatok, amikor meg arra v\u00e1gyom, hogy \u00fajra azzal a szenved\u00e9llyel tudjalak szeretni, mint nem is olyan r\u00e9gen. <\/SPAN>Ma, amikor olyan nagy pelyhekben hullott a h\u00f3, eszembe jutott egy janu\u00e1r v\u00e9gi nap: v\u00e9letlen\u00fcl \u00f6sszefutottunk, besz\u00e9lgett\u00fcnk, azt\u00e1n elindultam haza. Ott \u00e1llt a h\u00e1z el\u0151tt az aut\u00f3d, csupa h\u00f3 volt, \u00e9s \u00e9n egy nagy sz\u00edvet akartam rajzolni r\u00e1 Neked\u2026, akkor m\u00e9g \u00fagy sem tudtad volna, hogy \u00e9n voltam az\u2026. Tudom, gyerekes dolog szivecsk\u00e9t rajzolni egy aut\u00f3ra, m\u00e9gis akkor egy apr\u00f3s\u00e1got akartam otthagyni Neked...magamb\u00f3l\u2026. Akkor, amikor m\u00e9g olyan m\u00e1s volt minden\u2026\u00e9s Te is\u2026. <\/SPAN>Azt\u00e1n hirtelen arra a bizonyos n\u00e9h\u00e1ny mondatodra is gondoltam, amit az utols\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1sunkn\u00e1l mondt\u00e1l nekem, \u00e9s nagyon szomor\u00fa lettem\u2026, hiszen j\u00f3l tudtad, hogy \u00e9letem legf\u00e1j\u00f3bb pontj\u00e1n fogsz megb\u00e1ntani\u2026, m\u00e9gis megtetted\u2026, \u00e9s teli tal\u00e1lat is volt\u2026. Nagyon kegyetlen vagy\u2026. \u00c9s akkor m\u00e9g nem is tudtam, hogy az a p\u00e1r mondat m\u00e9g jobban fog f\u00e1jni n\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva..., mert \u00fagy t\u0171nik, hogy azt az embert, aki ezen a t\u00e9ren a legkedvesebb, legmeg\u00e9rt\u0151bb, igazi lelki t\u00e1rsam, elvesz\u00edthetem\u2026 ;(. <\/SPAN>Sz\u00f3val csak annyit akartam mondani, hogy eszembe jutsz m\u00e9g n\u00e9ha..., gondolkodom R\u00f3lad olyankor, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1llak meg\u00e9rteni T\u00e9ged..., hogy mi\u00e9rt is volt\u00e1l ilyen velem.... Vannak pillanatok, mikor arra gondolok, hogy megijedt\u00e9l az \u00e9rzelmeimt\u0151l\u2026, m\u00e1skor \u00fagy \u00e9rzem, hogy meg\u00e9rintettelek, de Te f\u00e9lsz ett\u0151l, \u00e9s menek\u00fclsz\u2026, de legink\u00e1bb m\u00e1r \u00fagy l\u00e1tom, hogy egy aljas j\u00e1t\u00e9kod egyik f\u0151szerepl\u0151je lettem\u2026akaratlanul\u2026, mert annyira \u00fcres a sz\u00edved. B\u00e1r ilyenkor pr\u00f3b\u00e1lok arra gondolni, hogy a szem nem tud hazudni\u2026, \u00e9s eml\u00e9kszem, ak\u00e1rh\u00e1nyszor is belen\u00e9ztem a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 szemeidbe, annyit l\u00e1ttam mindig, hogy Te val\u00f3j\u00e1ban egy nagyon szomor\u00fa \u00e9s boldogtalan ember vagy, aki ugyanakkor iszonyatosan v\u00e1gyik a szeretetre \u00e9s a gyeng\u00e9ds\u00e9gre\u2026, csak f\u00e9l\u2026, \u00e9s olyan mint egy elveszett kisgyermek. <\/SPAN>De m\u00e1r mindegy is mindez\u2026, mert <\/SPAN>Neked j\u00e1t\u00e9k\u2026, nekem szerelem\u2026volt<\/I><\/B><\/SPAN>.<\/SPAN><\/SPAN><\/P>","type":"rich"}