Ma is nagyon fáj

1.0Neked játék, nekem szerelemhttps://edesseg.cafeblog.huowner_of_a_broken_hearthttps://edesseg.cafeblog.hu/author/owner_of_a_broken_heart-2-2-2-2-2-2-2/Ma is nagyon fáj <IMG style="WIDTH: 127px; HEIGHT: 147px" src="https://edesseg.cafeblog.hu/files/003_Ma_is_nagyon_faj.jpg" width=137 height=149> Úgy érzem, mintha egy szakadék szélén állnék..., és egyensúlyoznék. Csak egy lépést kellene tennem, és akkor talán minden megoldódna...örökre…! Egy hely jut az eszembe ilyenkor, amit a vonatról láttam néhány hónapja, amikor még Tőled jöttem. És amikor még azt gondoltam, hogy ebből minden lehet. Mármint minden, ami szép és jó. Már sok-sok hónapja csak Rád gondoltam, csak Rád vágytam. Iszonyatosan boldog voltam, talán olyan boldog, mint még soha életemben. Akkor és ott azt hittem, hogy én vagyok és leszek a világ legboldogabb, legszerencsésebb embere. Azt éreztem, hogy minden olyan könnyű, nincsenek nehézségek, nem lesznek megoldhatatlan problémák és helyzetek. Minden megoldódni látszott hirtelen. És tessék, ha most 4 hónappal később újra elmennék amellett a hely mellett, már egészen mást jelentene, teljesen más értelmet nyert.... <?xml:namespace prefix = o /><o:p> </o:p> Nagyon hiányzol! Pedig tudom, hogy Neked eszedbe sem jutok. Ha a szívemre hallgatnék, most felhívnálak, és elmondanék Neked egy csomó mindent. Nem bántanálak, még csak megbántani sem szeretnélek..., már nincs erőm csatákhoz, csak szeretném elmondani, hogy mennyire fáj, amit tettél..., és megkérdezném, hogy miért…. Egyébként Te és a Veled kapcsolatos dolgok voltak, amikor gyakorlatilag csak a szívemre hallgattam..., mindvégig..., életemben legelőször. Sokszor tudtam valahol legbelül, hogy ennek akár nagyon rossz vége is lehet. Ahogy lett is végül…! Csak annyira reménykedtem, és hittem benne, Benned. A legrosszabb, hogy Te ezt még tudtad is…! És így játszottál…! Pont, amikor ráadásul egy olyan helyzetbe kerültem, hogy gyenge lettem, sebezhető, és még inkább vágytam a szeretetre. Pont, amikor egy olyan dologban veszítettem el a hitemet és a reményemet, ami annyira, de annyira fontos volt nekem…, mint például Te. Persze azt is tudom, hogy ha nem így cselekedtem volna, akkor örökké ott lenne, a „mi lett volna ha…?”, szóval talán még mindig jobb így, hogy mégis megléptem ezeket. De mindegy is már minden, és most inkább az eszemre hallgatok. Így is, úgy is marad a fájdalom…! Mert hiszen Neked csak játék volt, nekem szerelem! És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt...!rich