Találkozás egy régi szerelemmel

1.0Neked játék, nekem szerelemhttps://edesseg.cafeblog.huowner_of_a_broken_hearthttps://edesseg.cafeblog.hu/author/owner_of_a_broken_heart-2-2-2-2-2-2-2/Találkozás egy régi szerelemmel <IMG src="https://edesseg.cafeblog.hu/files/066_Talalkoztunktegnap.jpg"> Tegnap találkoztunk….<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> <o:p> </o:p> Egy sűrűn írt két oldalas levelet akartam ott hagyni Neked, amit még a hét elején írtam meg, de összefutottunk…, és végül nem mertem illetve addigra már nem akartam odaadni Neked…. <o:p> </o:p> A múltról nem beszéltünk: azt hiszem sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas arra. Talán majd egyszer…, mert azt ne hidd, hogy ezt az egészet szó nélkül megúszod….<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Amikor megláttalak, mondtam, én megyek, de Te azt válaszoltad, hogy maradjak…. Csak pár percig maradtam…, különben is, most én voltam eleinte nagyon zavarban….<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Mutattad, nézzem meg, hogy meghíztál…, de én csupán a vállamat vontam meg (most mondtam volna azt, hogy nem baj, nekem így is bejössz…? egyébként pedig régen még így feleltem volna, de most már nem mondanék ilyet…), ezért erre csak annyit mondtál, rám van írva, hogy arra gondolok, egyél, ha akarsz, engem nem érdekel…. (Amúgy meg szerintem nem is híztál meg..., mert azért megnéztelek magamnak, Te jóember....) <o:p> </o:p> Kérdezted, hogy haza hozhatsz-e, erre igennel feleltem…, de hozzátettem, hogy csak mert most a kényelem vonz…, bár ha jobban végiggondolom, szép idő van, úgyhogy akár a közlekedési eszköz és séta is megtenné nekem. Ezen csak nevettél.... (Nagyon tetszett a mosolyod (még most is).) <o:p> </o:p> Azt is megkérdezted, hiányoztál-e nekem…, de én azt mondtam Neked, hogy nem. Aztán újra megkérdezted, hogy egy picit sem, s kérted, legalább mondjam azt, hogy azért egy kicsit hiányoztál…, de én erre is nemmel válaszoltam. (Kétszer már kiadtam magam Neked, harmadjára nem fogom…, meg különben is, mégis csak mit vártál a történtek után…?!) <o:p></o:p> <o:p> </o:p> Azt is mondtad, hogy találkozhatunk majd, de most sok a munkád. Erre pedig úgy feleltem, hogy én meggondoltam magam, inkább mégsem akarok már találkozni Veled, és különben is, lehet nem lesz időm ilyenekre. Visszakérdeztél, hogy milyenekre nem lesz időm…, és én csak annyit válaszoltam, ki tudja a jövőben mennyire leszek elfoglalt, és nem hiszem, hogy olyanokra lesz időm, hogy Veled találkozzak…, csak néztél, de semmit nem szóltál. Még egyszer szóba hoztad ezt, akkor azt feleltem, nekem végülis mindegy, hogy találkozunk-e még..., de szerinted ez nem válasz.<o:p></o:p> <o:p></o:p> <o:p> </o:p> Kérdezted, hogy elköltöztem-e már, és Téged majd meghívlak-e magamhoz. Én csak annyit feleltem, hogy még nem költöztem el, de ha majd úgy lesz, akkor sem hívlak meg Téged, meg különben is minek jönnél hozzám. Később, amikor megkérdeztem, hogy Veled mi van, hogy vagy, csak annyit meséltél, hogy Te már nem laksz az Édesanyáddal és a Testvéreddel…, majd hozzátetted most egyedül élsz…. Igaz, Te nem hívtál meg..., pedig én lehet, elmentem volna. <o:p> </o:p> Amikor elváltunk, annyit mondtál megint, hogy most rengeteg a munkád, de fogsz keresni..., bízzak Benned, bár szerinted már nem hiszem el Neked azt, hogy majd keresel…, s én csak annyit mondtam, hogy ezt jól látod…, majd megköszöntem hogy hazahoztál, s az autódból kiszálltam… (és bár most még azt is felajánlottad, hogy hazáig viszel, amit én örömmel el is fogadtam..., most azonban már csak azért sem kérdeztem meg, hogy van-e kedved bejönni...).<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Nem tudom, hogy mit akarhatsz még…, ha egyáltalán akarsz valamit…. Majd meglátjuk…. Egyébként pedig meg ma (is) elég sokat gondolkozom a tegnapról meg az elmúlt hónapokról, és arra jutottam: ha úgy lenne, hogy szeretnél tőlem valamit, már kerestél volna eddig is…, vagy mondtál volna valami kedveset most…, de semmi ilyesmi…. A múlt héten azt mondtad, hogy akartál keresni, de nem mertél. Aztán erre léptem én…, de most Te jössz…. Az igazság az, hogy nem haragszom Rád, de nem is felejtek…!rich