Hulló falevél

1.0Neked játék, nekem szerelemhttps://edesseg.cafeblog.huowner_of_a_broken_hearthttps://edesseg.cafeblog.hu/author/owner_of_a_broken_heart-2-2-2-2-2-2-2/Hulló falevél <IMG src="https://edesseg.cafeblog.hu/files/123.jpg" width=221 height=165> Szeptember volt, napra pontosan 1 éve, hogy Beléd szerettem, amikor véletlenül összefutottunk ott. Olyan zavarban voltál, mint az első közös ebédünk alkalmával…. Csak annyit tudtál mondani nekem, hogy az elmúlt hetekben-hónapokban mennyiszer akartál keresni, de nem mertél. És én biztos boldog vagyok, hogy egy ideje már nem kell találkozgatnunk. Az első másodpercben, amikor aznap megláttalak annyi hónap után, a picit begyógyult sebeim újra feltépődtek…, minden Irántad való érzésem ismét a felszínre tört…, s rá kellett jöjjek, még mindig kedves vagy nekem…. Úgy búcsúztál, hogy majd keresel nemsokára…. Eltelt néhány nap is, amikor újra találkoztunk. Beszélgettünk és kérted, hogy bízzak meg Benned, mert más lettél…. Azt mondtad, örülnél, ha meghívnálak magamhoz, mert az annyit jelentene Számodra, hogy kapcsolatban akarnék maradni Veled…, ahogy Te is én velem: azt szeretnéd, ha hosszú távon kapcsolatban maradnánk egymással…, és ne legyen soha harag közöttünk! S én hittem Neked…!<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> <o:p> </o:p> Amikor legközelebb találkoztunk, csillogott a szemed. Életemben talán háromszor vagy négyszer láttalak igazán boldognak, és az egyik ilyen pillanatunk aznap volt…. Azt mondtad, nagyon örülsz, hogy újra látsz, majd térden állva kérted, bocsássak meg Neked mindent…, s közeledni kezdtél, aminek végül nem tudtam ellenállni…és szeretkeztünk…. Azt hiszem, életem egyik legboldogabb napja volt az…, amit végül egy perc alatt tönkretettél…. Rá kellett jöjjek, hogy a kegyetlen játékod egyik főszereplője lettem…csak most már akaratom ellenére…. Te nagyon jól tudtad, hogy miért hagytalak el és égettem fel mindent nyáron…, most mégis visszarántottál…a régi dolgokba, de ezt csak az utolsó percben mondtad el nekem….<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Az őszünk is végül olyan lett, mint a nyarunk: egyik pillanatban akartuk a másikat, a másikban már nem…, hol veszekedtünk, hol szerettük egymást…, egyre több lett a valós és vélt sérelmünk, amiket most már nem igazán akartunk megbeszélni…. És Te szép lassan ismét a régi lettél…, ahogy én is megváltoztam: szerettelek még, de már nem azzal a szerelemmel, mint néhány hónappal korábban. Rengetegszer megbántottuk egymást…, kegyetlen dolgokat mondtunk a másik szemébe…, végül pedig egy nap már nem találkoztunk többet. Mert az egész történetünk Neked csak játék…, nekem igaz szerelem…volt.rich