Azon gondolkozom…
2010 július 29. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon hol ronthattam el? Miért csak ennyit láttál bennem? És miért is vagy (vagyis inkább voltál) velem ilyen? Megbántottalak? Pedig hidd el, soha nem akartalak.
Azon is szoktam gondolkodni, hogy Te ezt hogy él(t)ed meg? Miért tetted? Egyáltalán gondolsz rám? Eszedbe jutok… legalább csak néha-néha? És hiányzom Neked?
Van néhány dolog, amit még szeretnék Neked elmondani. Persze tenném mindezt csak akkor, ha Te keresnél. Például megkérdeznélek, hogy miért is játszottál velem? Faggatnálak arról, hogy miért kellett ezt tenned? Főleg pont akkoriban…
Aztán azt is elmondanám Neked, hogy vártalak, hogy eljössz…, ma már persze tudom, hiába. De nagyon vártalak!
Elmesélném, hogy mennyire fájt egyik-másik cselekedeted, szavad, mondatod…, vagy éppen pont ezek hiánya…!
Talán egyszer majd jelentkezel, és elmondhatom ezeket mind Neked… és eseteg Te is választ adsz nekem…! Vagy lehet jobb, ha inkább mégsem…?!
Sok mindent elvettél tőlem, részben olyanokat, amiket éppen Tőled kaptam (vissza). Csak egy dolgot nem tudtál elvenni: a hitet. A hitemet abban, hogy lesz majd valaki, akibe beleszeretek. És akinek én is kellek. Mindenestül, minden hibámmal. De nem csak egy játék leszek Neki. Egyébként milyen furcsa, mert annyi év után pont Te voltál az, aki ezt a reményt nekem visszaadtad.
De mindezek ellenére még mindig várlak! Pedig tudom, hiába!
És hiányzol! Még mindig…, folyamatosan…! A legrosszabb, hogy most is itt vagy, a közelemben…, és mégsem.
Pedig Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!
Magányos vagyok…
2010 július 28. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Iszonyatosan magányos vagyok Nélküled. Nagyon hiányzik, hogy odabújhassak Hozzád. Hogy átölelhesselek, megsimogassalak, megcsókolhassalak, vagy csak egy puszit adjak az arcodra. De ha tehetném, csak fognám a kezedet… és néznélek, nézném a gyönyörű szemeidet, amiket annyira szerettem! Nagyon vágyom a gyengédségedre. És hogy én is adhassam Neked…!
Azt hiszem, még mindig szeretlek. Talán nem is hiszed, de szörnyen szenvedek Miattad. Te pedig meg már réges régen elfelejtettél…!
Sokszor elgondolkozom azon, hogy mit csinálhattam volna másképp. Szeretnélek-e ennyire? Azt hiszem, igen…, vagy talán még egy picit jobban, ha egyáltalán lehet még ennél is jobban kedvelni valakit. Hiányoznál-e ennyire? Igen…, mert annyira jó volt minden perc, amit Veled eltölthettem és annyira fájt, amikor elmentél…! Ugyanígy imádnám a mosolyodat. És a Veled való beszélgetéseket…, nevetéseket…, pletykálkodásainkat…! Az örömteli perceket…! Még talán a szomorúakat is…, most még azoknak is örülnék…. És örülök, hogy annyi év után jöttél Te, és újra meg tudtam nyílni… Neked, előtted…! Megtudhattam, mi a szerelem. Amíg nem találkoztunk, azt hiszem nem ismertem a Szerelmet. Meg rengeteg érzést, amit Neked köszönhetek.
Szóval mit is csinálnék másképp, ha újra kezdhetném? (Még így is, hogy tudnám mi a vége…) Semmit sem! Mert mindig arra jövök rá, hogy ha most vissza is tekerhetném az idő kerekét, akkor is így cselekednék…, sőt. Mert amíg nem ismertelek, nem tudtam, hogy lehet valakit ennyire szeretni. Hogy ennyire fájhat valakinek a hiánya. Hogy tisztelhetek, becsülhetek valakit ennyire. Hogy felnézhetek valakire így. Még ha – mint kiderült utóbb, bár sejthettem – Te csak játszottál velem és az érzéseimmel. Mégis, ugyanígy bíznék Benned…, és ugyanígy kívánnálak…!
Miattad minden addig létező elvemet egy perc alatt feladtam. Csak a szívemre hallgattam. Az eszem néha próbált figyelmeztetni, de nem érdekelt, a szívem után – a vesztembe – futottam.
Ha Te nem lettél volna az életemben, ezeket az érzéseket lehet, soha meg sem ismerem. Ha most fáj is, talán egy nap majd ez az egész nem lesz más, mint egy emlék. Ha nem is a legkedvesebb, de szép…, mert talán egy nap, majd minden megszépül. És ez a szép emlék tele lesz tanulsággal. Most pedig még csak fájdalommal….
Hiányzol!
Pedig Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!
Még mindig nagyon várlak
2010 július 27. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Esélyét nem látom, hogy ebből az egészből felálljak. És még csak nem is tudom, hogy mit akarok. Szívem szerint Téged, és mindent megbocsájtanék. Eszem szerint Te soha nem kellenél már nekem, hiszen annyira (és annyiszor) megbántottál, és mindezt tetted úgy, hogy nagyon is jól tudtad, milyen fontos vagy nekem és mit érzek Irántad. Annyiszor eszembe jutnak a szavaid, ahogy rólam, az érzéseimről, vagy a helyzetemről beszéltél…; ahogy bántál velem…; meg az, hogy csak egy jó játék voltam Neked. Ilyenkor nem is tudom, hogy miért hiányzol, miért szeretnélek átölelni, és megpuszilni…. Mégis, van valami, ami miatt ezeket érzem. És az a baj, hogy egyre lejjebb és mélyebbre csúszok mindeközben. Meg az is, hogy egyre jobban hiányzol, és azt érzem, hogy bárcsak megkeresnél, és mondanál valamit…, akármit…, csak keresnél! Annyira fontos vagy nekem! És ezért is gyűlölöm magamat! Mert vannak, akiknek milliószor többet jelentek, mint Neked jelentettem vagy jelentek (?), és én nagyon szeretem Őket…, és bánt is hogy így érzek, de most nem vágyom rájuk, a társaságukra. Csak Rád! Egyébként, hogy tudd, ott is úgy vártalak Téged…, bárcsak jöttél volna…! De Te nem jöttél…! Még csak nem is kerestél…! Miért is tetted volna? Hiszen Neked csak játék volt, nekem szerelem! És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt!
Játszottál velem
2010 július 25. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Mondd, mit gondoltál akkor, mikor átöleltél?
Hogy elhiszed azt, hogy mindig engem szerettél?
Csak játszottál velem, semmibe vettél,
Vagy ha úgy tartotta kedved, rám sem néztél!
Annyiszor sírtam át hosszú éjszakákat,
De még mindig ugyanúgy érzek irántad!
Nem tudom, hogy miért szeretlek, és miért vágyok utánad,
Pedig míg Te nem voltál, nem is tudtam mi a bánat!
Szenvedtem Miattad és fájt a szívem,
Pedig nem sokat, csupán egy kis szerelmet kértem!
Nem tudom, mit vétettem, de csak rosszat kaptam,
Bár én is, mint minden ember, a jóra áhítoztam!
Oly nagyon akartam, epekedtem utána,
nem gondoltam másra, csak a boldogságra!
Vakon bíztam benne, hogy ez nekem jár,
de tévedtem, s noha ez régen volt már!
Még most is él bennem, mintha ma lett volna, mikor minden érzésemet a sárba tiportad!”
Nagyon hiányzol
2010 július 24. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd ahogy nyújtja két kezét,
Amikor nem bírod már kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy õ is eleped érted,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél mellette,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!“
Nincs kedvem élni!
2010 július 24. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Egész éjjel alig aludtam: fél 1 és fél 5 között háromszor is felébredtem, és csak sokára tudtam visszaaludni. Mindannyiszor Te jutottál eszembe, és Rólad gondolkodtam…. Eleinte próbáltam magamat meggyőzni, hogy nem is érsz Te ennyit…. Aztán eszembe jutottak a kedves emlékek, amelyek mind-mind Veled kapcsolatosak. Amikor ezekre gondolok, most olyan szépnek tűnnek, annyira kedvesek, és szeretném még egyszer átélni azokat, pedig már akkor is fájt egyik-másik…, de akkor még legalább ott volt a Remény. A remény, hogy minden milyen gyönyörű lesz Veled, és Benned találtam meg a Királyfit…! Eszembe szokott jutni az első találkozásunk. Őszinte leszek: nem voltál szimpatikus, így hetekre, vagy inkább hónapokra el is felejtettelek…. Aztán újra összefutottunk…! Leültünk beszélgetni…. És minden megváltozott…! Onnantól kezdve nincsen óra, hogy ne gondolnék Rád. Csak mostanra annyi változott, hogy már megismertelek jobban, ezért most már másféle gondolatok is eszembe jutnak Rólad. Egyébként sokat gondolok arra a pillanatra, amikor először beszélgettünk. Mind a ketten nagyon zavarban voltunk…, talán Te még nálam is jobban…, bár éppen ez fogott meg és tetszett meg Benned. De egy dolgot már akkor tudtam: ez egy olyan találkozás, amely teljesen meg fogja változtatni az életemet. Így is lett…, sajnos! ;-(
Mert remény most már nincsen, csak a fájdalom.
Egyre rosszabb minden: már éjjel sem tudok jól aludni, csak körülötted forog minden gondolatom. Pedig szeretném ezt az egész rémálmot elfelejteni. De egyszerűen nem megy…. Mindig eszembe jut, ahogy megbántottál, amiket mondtál nekem vagy éppen rólam. Napjában többször is sírok…Miattad. És arra gondolok, hogy meg kellene tenni…, és itt kéne hagyni mindent örökre. Csak gyáva is vagyok. Még.
Nagyon fáj, ha belegondolok, hogy Neked csak játék volt, nekem szerelem! És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!
The White House (Casa Bianca)
2010 július 23. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„T here’s a white house in a town
Old and scared and tumbled down
I can build it up once more
That’s what memories are for
There’s a fire, a chair, a dream
Was I six- or seventeen
As the years go by you’ll find
Time plays tricks upon the mind
White house joy will disappear
What became of yesteryear
With my mother and my father there
I knew love was everywhere
Was it hate that closed the door
What do children know of war
Old and scared and tumbled down
Gone the white house in the town
White house joy will disappear
What became of yesteryear
With my mother and my father there
I knew love was everywhere
There’s a white house in a town
Old and scared and tumbled down
I can build it up once more
That’s what memories are for
That’s what memories are for
The white house”
(Vicky Leandros)
Álmodtam én egy álmot…
2010 július 22. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“I had a dream my life would be
So different from this hell I’m living
So different now from what it seemed
Now life has killed the dream I dreamed.”
“Álmodtam én az életről…
Hogy más lesz majd, hogy lehet jobb is…
Hittem, mert voltak álmaim…
Az élet megölte most mind…”
(Nyomorultak című musical)
A ma is olyan lesz, mint a tegnap :-(
2010 július 22. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Már reggel úgy keltem, hogy Te voltál az első gondolatom. Aztán az jutott az eszembe, hogy milyen más lenne minden, ha most itt lennél…, vagy inkább ha észre sem vettelek volna…! Este pedig valószínűleg Te leszel az utolsó gondolatom is…!
Semmi kedvem ehhez a mai naphoz! Csak legyen erőm végigcsinálni! Most úgy érzem, hogy nem fog menni!:-( Nem akarok így élni! ;-( Nagyon szomorúvá tesz a tudat, hogy Neked csak játék volt, nekem szerelem…! És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt!
Kegyetlen játékod
2010 július 31. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Egész napos programot csináltam magamnak, hogy gondolataimat Rólad, kedves A. eltereljem (már amennyire lehet): egy új hobbit találtam, ami viszonylag jól le is foglalt. Persze nem azt mondom, hogy egyáltalán nem gondoltam Rád, sőt… (most már nem minden percben, csak minden kilencedik percben jutsz eszembe…), de talán már nem fájt annyira nagyon.
És egészen eddig a percig egészen jól is voltam… már a körülményekhez képest…! Szóval magányomban elkezdtem a tévét kapcsolgatni. Aztán az egyik csatornán futó film férfi főszereplőjén megakadt a szemem…, a szívem gyorsabban kezdett verni, és nagyon reméltem, hogy ez nem „az” a film lesz…. De hiába minden reményem, mert ma este is a „Kegyetlen játékok” megy. Mint akkor, azon a februári éjszakán: akkor is kapcsolgattam a tévét, és ezt a filmet adták, de az utolsó fél óráját nem láttam. Te dolgoztál. Aztán még akkor késő éjjel elkezdtünk beszélgetni, többek között erről a filmről. Nekem megvan dvd-n, és Te kölcsönkérted…, két hétre…, ennek lassan már fél éve…. A dvd-m még mindig Nálad van…, és tudom, hogy perceken belül a kezedbe fog kerülni…, kíváncsi lennék, hogy akkor majd Neked is ugyanaz jut az eszedbe, mint most nekem…. Mint például a játékod: a Te kegyetlen játékod…!
Mint írtam, a kéthétből félév lett. Sok minden megváltozott…, akár azt is mondhatnánk, minden más lett…! Például a különbség annyi, hogy a filmnek most az első fél óráját nem láttam. Na meg az is, hogy akkoriban még tele voltam reménnyel – Veled kapcsolatban. Ma már reményem sincsen, és dvd-m sem. Azt hiszem már egyiket sem szeretném visszakapni… legalábbis Tőled…!
Egyébként belegondolva már a film címe is elég beszédes…! Főleg a helyzetemben, helyzetünkben…. És ki hitte volna, hogy milyen hirtelen és könnyen nyerhet más jelentést vagy értelmet egy film(cím)…!
Meg milyen csalódást tud okozni valaki, akiről kiderül, hogy nem is, aki…, akinek hittem…, vagy hinni akartam (?).
Most visszaestem…, megint…! Még mindig nehéz, de most különösen az….
Mert Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!
Oldal ajánlása emailben
X