Nincs kedvem élni!

2010 július 24. | Szerző: owner_of_a_broken_heart |

 

 Egész éjjel alig aludtam: fél 1 és fél 5 között háromszor is felébredtem, és csak sokára tudtam visszaaludni. Mindannyiszor Te jutottál eszembe, és Rólad gondolkodtam…. Eleinte próbáltam magamat meggyőzni, hogy nem is érsz Te ennyit…. Aztán eszembe jutottak a kedves emlékek, amelyek mind-mind Veled kapcsolatosak. Amikor ezekre gondolok, most olyan szépnek tűnnek, annyira kedvesek, és szeretném még egyszer átélni azokat, pedig már akkor is fájt egyik-másik…, de akkor még legalább ott volt a Remény. A remény, hogy minden milyen gyönyörű lesz Veled, és Benned találtam meg a Királyfit…! Eszembe szokott jutni az első találkozásunk. Őszinte leszek: nem voltál szimpatikus, így hetekre, vagy inkább hónapokra el is felejtettelek…. Aztán újra összefutottunk…! Leültünk beszélgetni…. És minden megváltozott…! Onnantól kezdve nincsen óra, hogy ne gondolnék Rád. Csak mostanra annyi változott, hogy már megismertelek jobban, ezért most már másféle gondolatok is eszembe jutnak Rólad. Egyébként sokat gondolok arra a pillanatra, amikor először beszélgettünk. Mind a ketten nagyon zavarban voltunk…, talán Te még nálam is jobban…, bár éppen ez fogott meg és tetszett meg Benned. De egy dolgot már akkor tudtam: ez egy olyan találkozás, amely teljesen meg fogja változtatni az életemet. Így is lett…, sajnos! ;-(

 

 Mert remény most már nincsen, csak a fájdalom.

 

 Egyre rosszabb minden: már éjjel sem tudok jól aludni, csak körülötted forog minden gondolatom. Pedig szeretném ezt az  egész rémálmot elfelejteni. De egyszerűen nem megy…. Mindig eszembe jut, ahogy megbántottál, amiket mondtál nekem vagy éppen rólam. Napjában többször is sírok…Miattad. És arra gondolok, hogy meg kellene tenni…, és itt kéne hagyni mindent örökre. Csak gyáva is vagyok. Még.

 

 Nagyon fáj, ha belegondolok, hogy Neked csak játék volt, nekem szerelem! És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!