Azon gondolkozom…
2010 július 29. | Szerző: owner_of_a_broken_heart |
Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon hol ronthattam el? Miért csak ennyit láttál bennem? És miért is vagy (vagyis inkább voltál) velem ilyen? Megbántottalak? Pedig hidd el, soha nem akartalak.
Azon is szoktam gondolkodni, hogy Te ezt hogy él(t)ed meg? Miért tetted? Egyáltalán gondolsz rám? Eszedbe jutok… legalább csak néha-néha? És hiányzom Neked?
Van néhány dolog, amit még szeretnék Neked elmondani. Persze tenném mindezt csak akkor, ha Te keresnél. Például megkérdeznélek, hogy miért is játszottál velem? Faggatnálak arról, hogy miért kellett ezt tenned? Főleg pont akkoriban…
Aztán azt is elmondanám Neked, hogy vártalak, hogy eljössz…, ma már persze tudom, hiába. De nagyon vártalak!
Elmesélném, hogy mennyire fájt egyik-másik cselekedeted, szavad, mondatod…, vagy éppen pont ezek hiánya…!
Talán egyszer majd jelentkezel, és elmondhatom ezeket mind Neked… és eseteg Te is választ adsz nekem…! Vagy lehet jobb, ha inkább mégsem…?!
Sok mindent elvettél tőlem, részben olyanokat, amiket éppen Tőled kaptam (vissza). Csak egy dolgot nem tudtál elvenni: a hitet. A hitemet abban, hogy lesz majd valaki, akibe beleszeretek. És akinek én is kellek. Mindenestül, minden hibámmal. De nem csak egy játék leszek Neki. Egyébként milyen furcsa, mert annyi év után pont Te voltál az, aki ezt a reményt nekem visszaadtad.
De mindezek ellenére még mindig várlak! Pedig tudom, hiába!
És hiányzol! Még mindig…, folyamatosan…! A legrosszabb, hogy most is itt vagy, a közelemben…, és mégsem.
Pedig Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nagyon hasonló történt velem is. És ami a legdurvább, hogy soha nem kapsz választ a kérdéseidre. Nekem ez fájt leginkább!
Kedves Cimpuska! Így, 3 héttel a bejegyzés megírása után már csak egy “miért”-re szeretném tudni a választ: miért kellett játszania velem? Azt hiszem a többi kérdésre már tudom a választ, vagy legalábbis sejtem…. És a szívem legmélyén már azt sem szeretném, ha keresne, mert mit is mondhatnék annak, akinek igazából nem jelentettem semmit…?! Tudod mi fáj nekem a legjobban? Az, hogy visszaélt az érzéseimmel és azzal, amit elmondtam Neki: hogy kedvelem, és fontos nekem…. De legalább megtanultam most is valamit egy életre…!