Ma is nagyon fáj

2010 július 21. | Szerző: owner_of_a_broken_heart

   Úgy érzem, mintha egy szakadék szélén állnék…, és egyensúlyoznék. Csak egy lépést kellene tennem, és akkor talán minden megoldódna…örökre…! Egy hely jut az eszembe ilyenkor, amit a vonatról láttam néhány hónapja, amikor még Tőled jöttem. És amikor még azt gondoltam, hogy ebből minden lehet. Mármint minden, ami szép és jó. Már sok-sok hónapja csak Rád gondoltam, csak Rád vágytam. Iszonyatosan boldog voltam, talán olyan boldog, mint még soha életemben. Akkor és ott azt hittem, hogy én vagyok és leszek a világ legboldogabb, legszerencsésebb embere. Azt éreztem, hogy minden olyan könnyű, nincsenek nehézségek, nem lesznek megoldhatatlan problémák és helyzetek. Minden megoldódni látszott hirtelen. És tessék, ha most 4 hónappal később újra elmennék amellett a hely mellett, már egészen mást jelentene, teljesen más értelmet nyert….

  Nagyon hiányzol! Pedig tudom, hogy Neked eszedbe sem jutok. Ha a szívemre hallgatnék, most felhívnálak, és elmondanék Neked egy csomó mindent. Nem bántanálak, még csak megbántani sem szeretnélek…, már nincs erőm csatákhoz, csak szeretném elmondani, hogy mennyire fáj, amit tettél…, és megkérdezném, hogy miért…. Egyébként Te és a Veled kapcsolatos dolgok voltak, amikor gyakorlatilag csak a szívemre hallgattam…, mindvégig…, életemben legelőször. Sokszor tudtam valahol legbelül, hogy ennek akár nagyon rossz vége is lehet. Ahogy lett is végül…! Csak annyira reménykedtem, és hittem benne, Benned. A legrosszabb, hogy Te ezt még tudtad is…! És így játszottál…! Pont, amikor ráadásul egy olyan helyzetbe kerültem, hogy gyenge lettem, sebezhető, és még inkább vágytam a szeretetre. Pont, amikor egy olyan dologban veszítettem el a hitemet és a reményemet, ami annyira, de annyira fontos volt nekem…, mint például Te. Persze azt is tudom, hogy ha nem így cselekedtem volna, akkor örökké ott lenne, a „mi lett volna ha…?”, szóval talán még mindig jobb így, hogy mégis megléptem ezeket. De mindegy is már minden, és most inkább az eszemre hallgatok. Így is, úgy is marad a fájdalom…! Mert hiszen Neked csak játék volt, nekem szerelem! És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!

Ha most itt lennél…

2010 július 21. | Szerző: owner_of_a_broken_heart

 

 “Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd

Szeress úgy te is, ahogy szeretném,
Ha most itt lennél,
kezedet kezembe tenném
Csak néznélek és várnék,
hogy szemeimben, mint tükörben magadat lássad

Árnyékod lépd át, ne hagyd, hogy árnyékban álljak.
Ha most itt lennél magamhoz ölelnélek, hogy fájjon.
Arcodon tavasz nyíljon, azt kívánnám…
és …
És megállna az idő,
Kék halálra többé nem várnál,
megtennék mindent, amit kívánnál.

Ha most itt lennél, egy napomat elmesélném…
hogy egyedül maradj többé nem engedném
De csak szavak jönnek, melyeket te sem hiszel el,
a telefon süketen hallgat senki nem felel.
Ha most itt lennél végighúznám ujjam válladon,
megfeszülne bőröd, lehullna minden rólad,
összekulcsolnám kezed, mintha bilincsre várna
a szerelem börtönében végleg bezárva.

Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni

Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Ölelj még
Szeress úgy, ahogy szeretném

Szeress úgy, ahogy én…”

(Kormorán)

Belehalok

2010 július 20. | Szerző: owner_of_a_broken_heart

 Nem tudom, hogy élem túl ezt. És már majd 2 hónapja tart ez az érzés. Sőt, a legrosszabb, hogy ebben a két hónapban volt idő, amikor még a mostaninál is jobb volt minden, pedig már akkor azt hittem, hogy rosszabb nem is lehet. De most úgy tűnik, tévedtem. Már nem tudok örülni semminek sem, nem is érdekel semmi sem, és ami még rosszabb, hogy nem csak, hogy semmi sem, de senki sem érdekel. És ezért is gyűlölöm magamat. Azt is tudom, hogy túl sok minden összejött ebben az utolsó 8-9 hétben, amivel egyenként sem könnyű szembenézni vagy megbirkózni. Persze az is biztos, hogy nem is most kezdődött ez az egész….

 Nem is tudom, talán még soha nem volt ennyire rossz minden. Legalábbis ennyi ideig. És a baj az, hogy nem tudom elhinni, hogy lesz majd jobb is. Vagy hogy az idő segít. Mert az úgy tűnik, most cserbenhagy.

 Nem tudom, hogy van-e megoldás…?! Most úgy érzem, hogy már nem megy tovább! :-(

 Jelenleg azt a taktikát választottam, hogy mindent felégetek magam mögött. Mindenesetre ezt holnap el is kezdem! Aztán majd meglátjuk. Remélem, van élet A. (és ez az egész) után…!

 Tudod A., az a legnagyobb baj, hogy Neked csak játék volt…, nekem szerelem! És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt!