Te nem is néztél vissza
2010 augusztus 31. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Az egyetlen dolog, ami még nehezebb, mint elsétálni, az az, hogy ne nézz vissza…”
Félek a holnaptól!
2010 augusztus 30. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Nagyon félek a holnapi naptól! Bárcsak visszacsinálhatnék mindent…, mindent, ami az elmúlt egy évben Veled kapcsolatban történt, amit jelentettél nekem, amit Irántad éreztem, amiket tettem és mondtam Neked…!
Sajnálom, hogy így alakult és hogy ez lett a vége…. Hidd el, nem gondoltam volna, és nem is ezt akartam…!
Félek nagyon, mert most annyi minden felkavarodott bennem…Miattad! Én nem ezt akartam! Nem akartam megbántani senkit sem…, főleg Téged nem. Őszinték voltak az érzéseim, amit Irántad éreztem, amiket elmondtam és kimutattam Neked! Nagyon szerettelek…, illetve azt hiszem, még mindig szeretlek…, legalábbis most nagyon…! Bár remélem, hogy csak a holnap miatt érzek így, és utána szép lassan minden újra olyan lesz, mint 3-4 héttel ezelőtt…vagy inkább jó egy éve!
Most úgy érzem, nem megy tovább! Nem bírom már! És félek a holnapi naptól! Nem akartam, hogy így legyen…! Mi lesz most?
És Te? Te nem lehetsz ilyen! Milliószor jobb ember vagy! Ugye?
Vége…, ennyi…! De remélem, hogy holnap felébredek, és rájövök, hogy csak egy rossz álom volt minden…!
Nagyon fáj! És miért nem tudok már végre továbblépni?!
Bárcsak…! Tudod, nagyon rosszak, amiket tettél, mert nagyon megbántottál az elmúlt hónapokban…, szándékosan ráadásul…! Minden nap újra és újra rá kell jönnöm, hogy nem jelentettem Neked semmit sem…, csak egy használati tárgy voltam…, amit aztán el is lehetett dobni, mikor úgy akartad; valaki, akivel (vagy inkább akin) jót szórakoztál. De miért? Amikor tudtad, hogy szeretlek, fontos, és különleges vagy nekem! Bárcsak…!
Annyira szeretnélek látni, találkozni Veled…és mégsem! Úgy akarlak még egyszer megölelni, megpuszilni…, de mégsem! Most nagyon-nagyon szeretném, ha…. De Te nem, mert Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!
u.i.: Kedves A.! Mondd, miért?
Szerelmesnek lenni
2010 augusztus 29. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni.”
A tegnap, a ma…, és a holnap?
2010 augusztus 28. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Tegnap találkozhattunk volna. Persze nem azért, mert én szerettem volna így vagy Te akartad volna azt…, hanem a sors vagy inkább az élet hozta volna úgy. De én nem mentem el…. Fájt így tennem, és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy voltak pillanatok, mikor elgondolkodtam azon, hogy nem törődöm a következményekkel és azzal, hogy mennyire közömbösen fogsz viselkedni velem, nem érdekelve Téged, hogy most is mekkora fájdalmat okozol majd nekem, elmegyek oda, mert szeretnélek látni…, még egyszer, talán tényleg utoljára…, de rá kellett jönnöm, hogy most még mindig nagyon fájt volna egy Veled való találkozás…, de talán majd egyszer…valamikor mégis…, bár az nem holnap lesz…, inkább talán sok-sok év múlva. Most viszont úgy gondolom, hogy hiba lett volna felszakítani a – még ha csak picit is, de – már gyógyuló sebeket.
Amikor elgyengülök, akkor megpróbálok a sok rosszra gondolni: amiket mondtál, amiket tettél, és a közömbösségedre! Csak az a baj, hogy Te nem vagy közömbös nekem, még mindig vannak érzéseim Feléd: valami kellemes érzés tölti el a szívemet, akárhányszor is eszembe jut az elmúlt egy év és vele együtt Te…, persze aztán mindig rájövök, hogy mennyire fájt, hogy meg kellett tudnom, mennyire félreismertelek és milyen is vagy valójában…, és akkor már nem is olyan kellemes az a bizonyos érzés…! Bár még mindig reménykedem, hogy Te nem is ilyen vagy, hogy Neked valójában hatalmas szíved van…, csak valamiért nem akarod nekem megmutatni…!
Már csak négy nap, és az utolsó szálat is, ami Hozzád kötött, végleg elvágom. Nagyon nehéz döntés volt, sokszor vissza is csinálnám már, de egy nap majd biztosan azt fogom mondani, jól tettem, hogy nemrégiben megléptem azt…, a helyzetünkben ez volt a lehető legjobb megoldás…, nekem biztosan…, Téged meg úgysem igazán érdekel….
Ez az egy év volt életem talán legszebb éve…, tele fájdalommal, de szerelemmel is. És bár nagy árat fizettem érte, mégis tudom, hogy legalább vannak és lesznek emlékeim….
Tudod kedves A., rettentően hiányzol nekem most is, pedig – és ez fáj a legjobban – talán meg sem érdemled…, mert Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!
Ma nagyon sokat gondoltam Rád (Ránk)
2010 augusztus 27. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„A világ leghétköznapibb dolgairól beszélnénk. Mosolyogva távoznál, és várnád, hogy pár nap múlva újra láss. Nem tudnál semmiről, és én megállapítanám, hogy minden rendben van. A lift ajtajában észrevennél egy buta könnycseppet a szememben, és azt mondanám, hogy csak ásítottam, mert unom a beszélgetést…. Aztán bejönnék a szobámba, és telesírnék egy zsebkendőt, és arra gondolnék, ami volt, és aminek lennie kellett volna és ami nem lehetett.”
Hiányzol!
2010 augusztus 26. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“Nehéz volt, míg vártalak, mégis eljöttél.
S nem volt nálam boldogabb, amíg szerettél.
Hosszú volt a búcsúzás, sokszor elmentél.
Visszajöttél néhanap, majd végleg feledtél.
Hosszú volt a bánatom és a szenvedés.
Te voltál az életben a legszebb tévedés.”
Ma két hónapja
2010 augusztus 24. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Ma két hónapja, hogy utoljára találkoztunk. És most nagyon hiányzol! Bárcsak itt lennél…! Nem érdekelne, hogy milyen is voltál velem…, csak lennél itt…velem…mellettem…! Most mindent megbocsájtanék Neked, s csak szeretnélek…! Bár ha eszembe jut ez a bizonyos június végi nap, ami két hónapja volt, és azok is, amiket akkor, azóta, és az azelőtti pár hétben tettél és mondtál vagy éppen nem tettél és nem mondtál, hogy bevallottam Neked őszintén, milyen különleges és fontos vagy nekem, na akkor rá kell jöjjek, hogy nagyon hülye vagyok, hogy így gondolkodom, így érzek, vagy egyáltalán ilyeneket kívánok….
Az esték az igazán nehezek… még mindig…, illetve pár nappal ezelőttől még néhány napig a nappalok is…. Utálom a sok emléket, és hogy annyi minden Rád emlékeztet ott. És utálom magamat is, hogy még mindig szenvedek Miattad, és hogy valahol (vissza)várlak. De miért?! Miért is érzem még most is ezt? Miért nem tud már elmúlni végre?!
Már csak egy hét, és talán a legfontosabb szálat, ami még Hozzád köt, elvágom…. Van, amikor már várom azt a napot, mert úgy gondolom, akkor ismét jobb vagy könnyebb lesz minden. Azonban olyan pillanataim is vannak, amikor (sajnos) visszacsinálnám ezt a döntésemet, ha lehetne: néha (vagyis mostanában inkább egyre gyakrabban) nagyon bánom, hogy így döntöttem. Bár igazából azt is tudom, hogy azért érzek így, mert egyre közeledik az a bizonyos nap…. És tudom azt is – mert már ezeregyszer végiggondoltam -, hogy ez a megoldás az egyetlen, ami hosszútávon nekem jó lesz…, még ha ez most önzőn is hangzik…, de egyébként is, Téged pedig ez úgysem érdekel….
Még mindig szeretlek…nagyon! Igaz, már nem úgy mint „régen”, mint akkor, de még mindig nagyon fontos vagy nekem…, csak már különleges nem…!
Egyébként meg pár nap múlva találkozhatnánk, láthatnálak, és bár néhány percre megfordult a fejemben, hogy mégis elmegyek…, de nem, azt hiszem én inkább nem akarom…, Neked meg olyan szinten közömbös vagyok, hogy Téged úgysem fog érdekelni, hogy nem mentem el…, talán még észre sem veszed!
De mit is várhatnék Tőled, amikor Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!
Nem tudom, hogy mit is szeretnék
2010 augusztus 23. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi.”
…mit is jelentettél nekem…
2010 augusztus 22. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“Meghalt minden,
bárcsak én is meghalnék,
ágyadon feküdnék,
holtan és dermedten,
Te benyitnál csendben,
észrevennél engem,
s talán akkor megértenéd
mit jelentettél nekem…”
Búcsúzni jöttem
2010 augusztus 31. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“Goodbye to you, my trusted friend.
We’ve known each other since we were nine or ten.
Together we’ve climbed hills and trees,
learned of love and ABC’s,
skinned our hearts and skinned our knees.
Goodbye, my friend, it’s hard to die
when all the birds are singing in the sky,
now that the spring is in the air,
pretty girls are everywhere.
Think if me and I’ll be there.
We had joy, we had fun, we had seasons in the sun
but the hills that we climbed were just seasons out of time.
Goodbye, Papa, please pray for me.
I was the black sheep of the family.
You tried to teach me right from wrong.
Too much wine and too much song,
wonder how I got along.
Goodbye, Papa, it’s hard to die
when all the birds are singing in the sky,
now that the spring is in the air,
little children everywhere,
when you’ll see them I’ll be there.
We had joy, we had fun, we had seasons in the sun
but the wine and the songs like the seasons have all gone.
We had joy, we had fun, we had seasons in the sun
but the wine and the songs like the seasons have all gone.
Goodbye, Michelle, my little one,
you gave me love and helped me find the sun
and every time that I was down
you would always come around
and get my feet back on the ground.
Goodbye, Michelle, it’s hard to die
when all the birds are singing in the sky,
now that the spring is in the air
with the flowers everywhere.
I wish that we could both be there.
All our lives we had fun, we had seasons in the sun
but the stars we could reach were just starfish on the beach.”
Oldal ajánlása emailben
X