Nem tudom
2010 augusztus 11. | Szerző: owner_of_a_broken_heart |
Nem tudom, hogy mit is írjak. Ezerféle gondolat kavarog bennem…. Mintha most minden egy picit könnyebbnek tűnne. Persze mintha…, és persze most…, meg persze csak egy picit…!
Tudom, lesznek még nagyon nehéz pillanatok, órák, és napok. Akár már egy óra múlva is…, vagy hamarabb….
És azt is tudom, hogy előbb-utóbb még mindig ugyanúgy el tudnád érni, hogy hagyjam azt, hogy ki-be járkálhass az életemből, és játsszál velem, az érzéseimmel, ahogy mindig is tetted. Csak már nem akarom ezt…, mert az nekem nem volt jó, és mert fájna…nagyon! Most úgy érzem, hogy már nem is akarlak Téged újra látni, nem akarok Veled találkozni, vagy egyáltalán csak beszélni. De persze ismét hangsúlyozom, hogy ezt az egészet most érzem, illetve gondolom így…, akár nemsokára már másképp lenne mindez. Ugyanakkor örülök is, hogy most így gondolkodom Rólad, rólunk.
Bár ahogy írom ezeket a sorokat…, szóval most hirtelen bevillanak emlékek…szép emlékek, s mintha azt érezném, hogy hiányzol…, még mindig…, ha nem is annyira, mint eddig, vagy régen…, de azért még nem vagy teljesen közömbös nekem. Azt hiszem, bőven kell még idő, hogy teljesen túl legyek Rajtad, és vége legyen mindennek….
Nem tudom, hogy mi van velem, hogy miért is reménykedem abban, hogy soha többé nem kell látnom Téged és beszélgetnem Veled…. Talán csak attól félek, hogy feltépnéd a sebeket?! És csak próbálok erősnek látszódni?! Vagy menekülök?! Hiszen még mindig csak reménykedem…, vagyis nem egy (tiszta szívből jövő) akarat. Áh, nem tudom…. :(
Szóval, most sok minden kavarog bennem…, de van valami, amit mindeközben nem szabad elfelejtenem… soha, de soha! Hogy Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Lassan,de biztosan elindultál a lejtőn FELFELÉ!!!Ez tuti!
Nagyon örülök!Az “akarom….nem akarom” érzés teljesen normális, én a végén már azt mondtam,hogy ” Na jó,most már vigyék hátra, lőjék le! ” :)))…Aztán eljutottam egy bizonyos szintre,és ott megrekedtem,vagyis nem fáj,ha rá gondolok,de “elég lenne,ha csettintene,már mennék!” …gondolom,majd lesz még ettől is jobb,de ha nem,ez akkor is elviselhető….és már tudok magamon nevetni! Szerintem ha van lehetőséged,nézelődjél,biztos van aki arra vár?! :) Egy-két kedves szó,és máris halványul a MÚLT! Ne ámitsd magad azzal,hogy meghatják az érzéseid,ha bántaná,hogy szenvedsz miatta,nem hagyná!…és ne feledd,húzd ki magad!Nő vagy! :)
Kedves Pepper!
Nagyon örülök, hogy hallok Felőled! Már hiányoztak a jó tanácsaid :) és Te is! Remélem Te is egyre jobban leszel. Én is úgy érezem, mintha kezdenék kigyógyulni Belőle, de vannak olyan pillanataim, amikor simán ráncigálhatna, ahogy csak akarna. Ha jönne még akár örülnék is Neki. De ezek a pillanatok már mintha egyre ritkábbak lennének. És félek is attól, hogy esetleg kell találkoznunk, mert tudom, hogy az még nagyon fájna, és visszaesnék jó mélyre. Még mindig nagyon-nagyon fáj egyik-másik szava, tette. De talán pont ezek miatt érzem úgy, hogy már megkopott a varázsa…, és ezt szorgosan erősítem is magamban! És az is biztos, hogy nem érdeklem, mert amikor egy nagyon nehéz helyzetben voltam, és ezt tudta, akkor hagyott magamra…! :( És azóta sem érdeklődött, hogy “na mi van Veled, hogy sikerült?” Na ez fáj még kegyetlenül! Innentől viszont egyértelmű, hogy semmit sem jelentettem Neki Ez a fenti tette csak megerősíti egyik-másik szavát…! Meg azt, hogy milyen is Ő valójában. Én pedig nem ilyen valakire vágytam/vágyom! Tudod, Neki csak játék volt(am)….