Sokszor arra gondolok…

2010 szeptember 8. | Szerző: owner_of_a_broken_heart |

 

 Picit régen írtam, de igazából semmi újjal sem tudnék szolgálni. Csak a szokásos van: néha jobb, máskor rosszabb. És sokszor csak egy-egy idézetet írok be, mert abban talán minden érzésem vagy gondolatom benne van, s aki pedig megfogalmazta azokat a gondolatokat, akaratlanul ugyan, de mindent leírt Rólad, rólam, vagy éppen rólunk, csak jóval szebben, mint én valaha is meg tudtam volna fogalmazni.

 

 Sokat gondolkodom…, persze általában Veled meg velünk kapcsolatban. Tudod, van időm…. Néha túl sok is…, sajnos.

 

 Mostanában azon töprengek gyakran, hogy ha akkor, néhány hete nem így döntöttem volna ahogyan, akkor – ugyan kicsit félve, de – nagyon várnám a holnapot. Néha bánom, hogy mégis megléptem azt…, de szerintem akkor és ott, az adott körülmények mellett a lehető legjobb döntést hoztam…. Persze, hogy őszinte legyek, most bánom…pedig nem szabadna…! Mert ugye igazából annak sem lett volna értelme, ha mégsem teszem meg…. Jó lenne látni Téged…, újra. Most annyira szeretném…, tudom, nagyon készülnék rá: alig aludnék éjjel és várnám, hogy újra lássalak…, nagyon korán indulnék…, pont mint akkor…, pár hónapja, aztán amikor meglátnálak, a nyakadba ugranék, mint az utolsó nap…, bár fogadni mernék, Te már erre sem emlékszel…, vagy ha mégis, úgysem érdekel! Ha újra találkoznánk…! Ha újra találkoznánk, akkor már semmi sem lenne olyan, mint régen…! Azt hiszem, néha egy olyan helyzethez ragaszkodunk, ami biztonságos, de már nem tesz jót senkinek!

 

 Aztán a múlt héten történtekről is szoktam gondolkodni. Az biztos, hogy az egy héttel ezelőtt Rólad kapott „hírek” miatt már nem vagyok olyan (nagyon) szomorú…, mint akkor, amikor meghallottam azokat…, mert nagyon rosszul estek! Soha nem tudtam volna elképzelni pont Rólad, hogy Te ilyen lennél….

 

 Ma az Ismeretlen Ismerősöm is eszembe jutott: most valahogy Ő nem érdekel. Tegnap találkoztunk (persze csak hivatalos ügyben…), és bár vártam, hogy újra lássam…, de mégis, most valahogy nem jött annyira be nekem…, talán fáradtak voltunk…, lehet jobb is így…vagy nem is tudom…, azt hiszem most nincs kedvem semmihez…, senkihez…, bár tegnap még lelkesebb voltam Vele kapcsolatban is! Legközelebb kb. 6 hét múlva találkozunk elvileg (megint csak hivatalos ügyben…) és már nem tudom, hogy várom-e…, és ha ez így van, akkor már régen rossz…!

 

 Találkoztam ma egy régebbi jelöltemmel. Nagyon aranyos, kedves, de nem elég “rossz” fiú…, vagy (még) nem derült ki Róla, hogy mégis az…, mint ahogy Rólad is jóval később tapasztalhattam meg, hogy mennyire is vagy “jó” fiú…. Meg különben is…, csak egy jelölt (volt)…!

 

 Tudod, azért hiányzol most…, piszkosul…! Meg talán az is a baj, hogy valószínűleg (mert azért biztosra nem mondanám…, bár ki tudja…!), ha nem is tudatosan, de mostanában sokszor visszarántasz…, még ha nem is találkozunk, nem is beszélünk, csupán csak a cselekedeteiddel! És ezek bántanak, fájnak…! Még mindig nagyon sokat gondolok Rád…, bár ma már másképpen, mint eddig…!

 

 Mindenesetre egyszer még törlesztek Neked…, visszaadom, amit Tőled kaptam…! De csak azért teszek majd így, mert Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!