Arról álmodozom

2010 szeptember 10. | Szerző: |

 


 “Tudod, miről álmodozom?


Arról, hogy hallom, valaki az ablakomat dobálja kövekkel, és végül észreveszlek Téged, ahogy a kertünkben állsz.”

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Hozzászóló says:

    Néhány nappal ezelőtt találtam rá a blogodra. Most végigolvastam.
    Vannak jó barátaid, barátnőid? Ők sokat segítenek az ilyen helyzetben. Fenn tartanak a víz fölött amikor jön a hullám és úgy érzed, nem bírod tovább, nem tudsz feljönni a víz tetejére.

  2. Pepper says:

    Kedves Broken! Szomorúan olvasom,hogy még mindig mennyire magad alatt vagy.Én is úgy gondolom,hogy lépned kellene barátnők,vagy barátok,egyáltalán mások társasága felé.
    Nem hangzik szépen,de ha mások “bánatát” megismered,nem érzed magad olyan szerencsétlennek.
    Nagyon szépen irsz valóban,de mintha saját magad nem akarnád,hogy tovább lépj.
    Ne zárd be magad ebbe a kielégületlen vágyakozásba,tönkreteszed magad.
    Engedd el az emlékét,s keress valakit,aki visszamosolyog rád!
    Ölellek!Pepper

  3. owner_of_a_broken_heart says:

    Kedves Hozzászóló! Van egy barátnőm, aki az A.-val kapcsolatos dolgok minden apró részletét ismeri, sőt az első perctől tud mindenről. Nagyon sokat segít(ett) nekem! Nélküle már végképp nem tudnám, hogy hol is lennék…! Ölellek: Owner of a broken heart

  4. owner_of_a_broken_heart says:

    Kedves Pepper! Az a baj, hogy eddig sem sokat jártam társaságba, mostanság meg már annyi kedvem sincsen…! Nagyon szeretnék továbbmenni, hidd el, de nem megy. Most megint jobb egy picit, de félek, hogy ez csak a most…, mert az emlékek mindig jönnek…, és az a baj, hogy inkább a szép emlékek…, pedig azért tudta, hogyan bántson meg, és inkább azokra a dolgokra kellene gondolnom…! Így amikor valami Vele kapcsolatos kedves dolog jut eszembe, mindig megpróbálok gyorsan a rosszakra emlékezni…! Abban most nem hiszek, hogy jön majd valaki…! Az a baj, hogy amilyen nehezen szeretek bele valakibe, olyan nehezen szeretek ki belőle…, és most is ez a helyzet. Nekem már az is sokat szokott segíteni, ha írnak ide, akik már voltak hasonló helyzetben (és esetleg már ki is másztak abból), vagy legalább átérzik a szomorúságomat. És szerencsére van egy drága barátnőm, aki mellettem áll(t)! Szeretettel ölellek: Owner of a broken heart


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!