Szerelembe esni Veled
2010 szeptember 16. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“Meeting you was my fate,
“Találkozni veled – ez volt a sorsom,
a barátoddá válni – ez a döntésem volt,
de szerelembe esni Veled – ez az irányításom nélkül zajlott.”
Utóirat
2010 szeptember 15. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Most akartam lezárni… a számítógépemet, de megláttam a tévében “azt” a filmet, és eszembe jutott…
♥ ….az a különös érzésem ma, hogy még el is gondolkodtam arról, vajon miért nem vagy a „közös helyünkön”…, és bár amúgy számtalanszor nem szoktál ott lenni, én meg nem is szoktam keresni a választ annak miértjére…, most mégis olyan másnak tűnt, ezért még a gondolattal is eljátszottam, hogy talán azért, mert Te is „ott” leszel…, aztán azt mondtam magamnak, hogy ilyen eszembe se jusson…, micsoda hülyeség, hiszen ez kizárt, és különben is én már nem akarom, hogy Te is „ott” legyél…;
♥ …a blúz, amelyet akkor is viseltem, amikor először közeledtél, és ma mindenáron fel akartam venni, ezért délelőtt gyorsan kimostam és a Napon megszárítottam…;
♥ …a tény, hogy ki tudja miért (kiért), de annyira készülődtem egész nap…;
♥ …az, hogy pontosan egy évvel azután, hogy először találkoztunk, újra összefutunk, bár nem terveztük….
♥ …És most a film a tévében: amit akkor néztem…, január vége volt, hatalmas hó esett, és megírtuk egymásnak: ha ennek a filmnek vége, beszélünk…, késő éjszakáig beszélgettünk is, és én olyan boldog voltam…, alig aludtam aznap éjjel…, és akkor, ott azt kívántam, bárcsak itt lennél már mellettem…, és egy nap majd maradj is itt örökre! Úgy vártam akkor a hívásodat…, mint ahogy most is…!
Ma egy éve, hogy megláttalak…! Milyen különös egy nap…! Különös? Különleges? Vagy inkább csupán a véletlenek (kegyetlen) összjátéka…?
Hát…
2010 szeptember 15. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Ma napra pontosan egy éve, hogy megláttalak…, legalábbis szerda volt, igaz szeptember 16-a. Talán ezért is lehet, hogy ma olyan sokat gondoltam Rád, arra a bizonyos egy évvel ezelőtti napra, az elmúlt egy évre, és a sok kedves emlékre…! Aztán arra is gondoltam, hogy végül mi lett ebből az egészből, mert Te milyen ember is vagy a valóságban! Délelőtt még azt is éreztem, hogy most minden Veled kapcsolatos dolog sokkal jobb…, sokkal könnyebb…, s talán arra a találkozóra, amit az elmúlt napokban még annyira akartam, most nem is vágyom…, már-már mintha kezdenélek Téged elengedni. Majd az is eszembe jutott, hogy mennyiszer hittem azt, hogy Te vagy az, aki legyőztél…, de ma rájöttem, ez nem igaz: én győztem le saját magamat…: amikor egyáltalán mertem keresni a társaságodat…, amikor írtam Neked egy rövid üzenetet, hogy valamikor elmehetnénk egy forró csokit meginni, és amiből végül „meglepetésedre” (hát még az én saját magam meglepetésére) egy kétszemélyes buli lett, ahol vacsorával vártalak…, és aztán amikor elmondtam Neked, hogy kedvellek, szeretek Veled lenni, és fontos vagy nekem…, de leginkább akkor, amikor….
Délután felvettem azt a blúzt, amiben akkor voltam, amikor először közeledtél…. Aztán elindultam „oda”…, még egyszer, utoljára…, hogy azt a maradék pár dolgot, ami még – ha csak ugyan részben is, de – Veled kapcsolatos, elpakoljam. Tudtam, hogy Te úgysem leszel ott…, legalábbis ma biztosan nem…, ezért is szerveztem ezt a mai napra! De amikor beléptem, rögtön észrevettem, hogy a kulcs nincs a helyén…, és megláttam a táskádat is…! Először arra gondoltam, hogy ez lehetetlen…, majd eszembe jutott, hogy egész nap olyan furcsa, megmagyarázhatatlan érzésem volt: csodálkoztam, hogy Te már reggeltől nem voltál a „közös helyünkön”, majd arra a blúzra gondoltam, amit viseltem: gyorsan még délelőtt kimostam, és a Napra kitettem száradni, mert ma mindenképpen azt akartam felvenni….
És megláttuk egymást…! Azt nem tudom, hogy Te voltál-e jobban zavarban vagy inkább én… (pont úgy mint ma egy éve…), de egy biztos, egyikünk sem sejtette, sőt talán egyikünk sem igazán akarta, hogy találkozzunk még valaha, pláne nem ma…! Nagyon zavarba jöttél, alig tudtál megszólalni eleinte, majd csak azt kérdezgetted, hogy mi újság velem, meg azt mondogattad, hogy mész, mert menned kell. Akkor úgy éreztem, hogy ez a találkozás bizony nem hiányzott a lelkemnek…, nagyon rossz volt. Rossz volt látni, ahogy csak egy percet töltesz velem, és már mész is inkább gyorsan, de közben pedig csak annyit kérdezgetsz egyfolytában, hogy mi újság van velem…, persze mennyivel kellemetlenebb lett volna, ha még csak egymáshoz sem szólunk…. Én továbbpakoltam, és azt hittem elmentél…, ahogy mondtad! Kint megvártál, és rögtön odajöttél, hogy hagy segítsél bezárni az ajtót. Beszélgettünk, de még mindig nagyon zavarban voltunk. Azt mondtad, hogy szép a táskám. Mosolyogtál, és csak annyit kérdeztél, hogy megbántam-e. Én rögtön tudtam, hogy Te másra gondolsz, de úgy válaszoltam, mintha Rólad beszélnék…, és Te érezted is ezt, ezért újra megkérdeztél. Sokat mosolyogtál, és mondtál olyat is, ami szerintem már nem feltétlen ad okot egy kedves mosolyra…, ezt meg is mondtam Neked, és Te annyit válaszoltál erre, hogy nem azon mosolyogsz…, hanem engem nézel…! Tettél egy-két célzást, szurkálást a kettőnk ügyében, illetve Veled kapcsolatosan. Ahogy én is…, és közben tovább mosolyogtál, ezért megjegyeztem Neked, hogy örülök, hogy kettőnk közül legalább Te ilyen jól szórakozol… most is…, ahogy az elmúlt hónapokban úgyszintén…! Azt felelted, ez nem így van. Végül azt mondtad, keresni fogsz…, már eddig is akartál…, csak nem mertél…!
Tudom, hogy most sokan azt mondják, hülye vagyok (megjegyzem, szerintem is!), de várom a hívásodat! És tudom azt is, hogy azzal, hogy nem mertél keresni, Magad mondtad ki, hogy milyen gyenge férfi vagy, és ez látszódott is rajtad ma, a találkozásunkkor. Te, aki hónapokig úgy csináltál, mintha soha nem léteztem volna, most amikor véletlenül összetalálkozunk, hirtelen egészen megváltozol…, esendő leszel…, mint mindannyian…, zavarban vagy, és úgy teszel, mintha mennyiszer eszedbe jutottam volna…, pont olyan voltál, mint az első találkozásunkkor…! És tudom azt is, hogy valójában csak egy ócska kifogás volt az, hogy miért is nem kerestél! Mert ezer és egy lehetőséged lett volna erre…, ha akartál volna! Számtalanszor (ugyan “észrevétlenül”, de) szinte a kezedbe adtam ennek lehetőségét…, bár Te sosem éltél vele…! És én ezt már-már el is fogadtam…, beletörődtem, hogy Te ilyen vagy. Mégis, most jól esett hallani, hogy már akartál…, csak nem mertél keresni. Persze igazából ezzel a mondatoddal valószínűleg csak Magadat akartad meggyőzni, és a lelkiismeretedet megnyugtatni. Én pedig elhittem…, a tündérmesédet…!
Szóval most várom a hívásodat…, és őszinte leszek: nagyon várom és nagyon akarom, hogy keress! És ha Te nem fogod ezt megtenni néhány héten belül, majd megteszem én. Még egy találkozót is megbeszélek akkor Veled. Ha más nem, hát elmondom ott Neked, hogy az még hagyján, hogy csak annyit láttál bennem, amennyit, bár nagyon rosszul esett (esik) nekem…, de az még jobban fáj(t), hogy akkoriban nem kerestél…! Megemlítem majd Neked, hogy nagyon megbántottál…, sokszor…, fájt, amiket mondtál, illetve amiket pont, hogy nem mondtál! Azt is elmesélem Neked, hogy pedig én sokkal többre és jobb embernek tartottalak: felnéztem Rád, becsültelek, és a világ legőszintébb emberének tartottalak…, úgy szerettelek, ahogy még senkit sem…, de az elmúlt kb. 3-4 hónapban megláthattam azt, hogy milyen is vagy valójában…, és ez fáj annyira…. Elmondom majd Neked, hogy hallottam, az elmúlt hetekben sikerült a “fél” országon „végigmenned”, és micsoda „megtiszteltetés” számomra, hogy ezen a listádon én is szerepelhetek. Talán mégiscsak megmutatom a blogomat, és – cenzúrázva – azokat a „bizonyos” leveleket Rólad: csak hogy lásd, mit is jelentettél nekem…, és milyen férfi is vagy valójában…!
Hát, sokféleképpen elképzeltem – főleg az elmúlt hetekben – ezt a napot, évfordulót…, de így bizony egyszer sem! És bár a múlt héten nagyon szerettelek volna újra látni, az elmúlt napokban már kevésbé éreztem ezt…! Talán pont annak kapcsán és akkoriban, ezerszer elgondoltam, hogy milyen is lenne újra találkoznunk, mit mondanánk egymásnak, hogyan is viselkednénk…! De soha, egyetlenegyszer sem ilyennek képzeltem…! Arra viszont rájöttem, még mindig fontos vagy nekem, pedig Neked igazából a mai találkozóig talán még csak eszedbe sem jutottam…. És mégis, olyan jól esett, ahogy azt mondtad, akartál keresni, csak nem mertél!
Amit Veled kapcsolatosan az elmúlt néhány hétben-hónapban felépítettem, most kártyavárként dőlt össze…! Mert most megint hiányzol!
Valami nagyon jó eső érzés tölti el a szívemet, amikor csak meglátlak…, ma is így volt…, és az elmúlt hónapokban azt hiszem, hogy ez az, ami nagyon hiányzott nekem…. Még ha utána nincs is más, csak a fájdalom! Valamiért kedves vagy számomra…még mindig…. És ugyanúgy, mint régen, most is leveszel a lábamról…, sajnos! Ezért is érzem úgy, hogy jól döntettem akkoriban…, akármennyire is szeretném most visszacsinálni…, persze elsősorban Miattad! Igen, még mindig sokat jelentesz nekem. Pedig soha sem lenne szabad elfelejtenem, hogy Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!
De valójában…
2010 szeptember 14. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“Amikor olyan messze mentél, hogy úgy érzed képtelen lennél még egy lépést megtenni, csak fele olyan messzire jutottál, mint amennyire valójában képes vagy…”
A herceg és a hercegnő
2010 szeptember 13. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„A tündérmesékben a hercegnő megcsókolja a rút varangyot, és az daliás herceggé változik. A való életben viszont a herceget csókolja meg, aki pedig rút varanggyá változik.”
Arról álmodozom
2010 szeptember 10. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“Tudod, miről álmodozom?
Arról, hogy hallom, valaki az ablakomat dobálja kövekkel, és végül észreveszlek Téged, ahogy a kertünkben állsz.”
Ma hiányzol
2010 szeptember 9. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
”Hiába tagadom,
még mindig vágyom Rád,
hiányzol,
talán még jobban, mint gondolnád.”
A szerelem az…
2010 szeptember 9. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„A szerelem nem a tökéletes ember megtalálása – a szerelem az, mikor tökéletesnek látsz egy hétköznapi embert.“
„Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, Mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed… Mikor olyan titkaid is elmondod Neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy.”
„A szerelem az, amikor Rá gondolsz, és megszólal a legszebb zene a bensődben.”
„A szerelem az, amikor úgy érzed, sokkal jobb emberré tett, mint amilyen magadtól valaha is lehettél volna.”
„A szerelem az, amikor értelmetlennek és idegennek tűnik mindaz, ahol vagy, egyszerűen azért, mert Ő nincs ott.”
Sokszor arra gondolok…
2010 szeptember 8. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Picit régen írtam, de igazából semmi újjal sem tudnék szolgálni. Csak a szokásos van: néha jobb, máskor rosszabb. És sokszor csak egy-egy idézetet írok be, mert abban talán minden érzésem vagy gondolatom benne van, s aki pedig megfogalmazta azokat a gondolatokat, akaratlanul ugyan, de mindent leírt Rólad, rólam, vagy éppen rólunk, csak jóval szebben, mint én valaha is meg tudtam volna fogalmazni.
Sokat gondolkodom…, persze általában Veled meg velünk kapcsolatban. Tudod, van időm…. Néha túl sok is…, sajnos.
Mostanában azon töprengek gyakran, hogy ha akkor, néhány hete nem így döntöttem volna ahogyan, akkor – ugyan kicsit félve, de – nagyon várnám a holnapot. Néha bánom, hogy mégis megléptem azt…, de szerintem akkor és ott, az adott körülmények mellett a lehető legjobb döntést hoztam…. Persze, hogy őszinte legyek, most bánom…pedig nem szabadna…! Mert ugye igazából annak sem lett volna értelme, ha mégsem teszem meg…. Jó lenne látni Téged…, újra. Most annyira szeretném…, tudom, nagyon készülnék rá: alig aludnék éjjel és várnám, hogy újra lássalak…, nagyon korán indulnék…, pont mint akkor…, pár hónapja, aztán amikor meglátnálak, a nyakadba ugranék, mint az utolsó nap…, bár fogadni mernék, Te már erre sem emlékszel…, vagy ha mégis, úgysem érdekel! Ha újra találkoznánk…! Ha újra találkoznánk, akkor már semmi sem lenne olyan, mint régen…! Azt hiszem, néha egy olyan helyzethez ragaszkodunk, ami biztonságos, de már nem tesz jót senkinek!
Aztán a múlt héten történtekről is szoktam gondolkodni. Az biztos, hogy az egy héttel ezelőtt Rólad kapott „hírek” miatt már nem vagyok olyan (nagyon) szomorú…, mint akkor, amikor meghallottam azokat…, mert nagyon rosszul estek! Soha nem tudtam volna elképzelni pont Rólad, hogy Te ilyen lennél….
Ma az Ismeretlen Ismerősöm is eszembe jutott: most valahogy Ő nem érdekel. Tegnap találkoztunk (persze csak hivatalos ügyben…), és bár vártam, hogy újra lássam…, de mégis, most valahogy nem jött annyira be nekem…, talán fáradtak voltunk…, lehet jobb is így…vagy nem is tudom…, azt hiszem most nincs kedvem semmihez…, senkihez…, bár tegnap még lelkesebb voltam Vele kapcsolatban is! Legközelebb kb. 6 hét múlva találkozunk elvileg (megint csak hivatalos ügyben…) és már nem tudom, hogy várom-e…, és ha ez így van, akkor már régen rossz…!
Találkoztam ma egy régebbi jelöltemmel. Nagyon aranyos, kedves, de nem elég “rossz” fiú…, vagy (még) nem derült ki Róla, hogy mégis az…, mint ahogy Rólad is jóval később tapasztalhattam meg, hogy mennyire is vagy “jó” fiú…. Meg különben is…, csak egy jelölt (volt)…!
Tudod, azért hiányzol most…, piszkosul…! Meg talán az is a baj, hogy valószínűleg (mert azért biztosra nem mondanám…, bár ki tudja…!), ha nem is tudatosan, de mostanában sokszor visszarántasz…, még ha nem is találkozunk, nem is beszélünk, csupán csak a cselekedeteiddel! És ezek bántanak, fájnak…! Még mindig nagyon sokat gondolok Rád…, bár ma már másképpen, mint eddig…!
Mindenesetre egyszer még törlesztek Neked…, visszaadom, amit Tőled kaptam…! De csak azért teszek majd így, mert Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!
Wicked Game
2010 szeptember 16. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“The world was on fire
No one could save me but you.
Strange what desire will make foolish people do
I never dreamed that I’d meet somebody like you
And I never dreamed that I’d lose somebody like you
No, I don’t want to fall in love
[This love is only gonna break your heart]
No, I don’t want to fall in love
[This love is only gonna break your heart]
With you
With you
What a wicked game you play
To make me feel this way
What a wicked thing to do
To let me dream of you
What a wicked thing to say
You never felt this way
What a wicked thing to do
To make me dream of you
And I don’t wanna fall in love
[This love is only gonna break your heart]
And I don’t want to fall in love
[This love is only gonna break your heart]
{World was on fire
No one could save me but you
Strange what desire will make foolish people do
I never dreamed that I’d love somebody like you
I never dreamed that I’d lose somebody like you
No I don’t wanna fall in love
[This love is only gonna break your heart
No I don’t wanna fall in love
[This love is only gonna break your heart]
With you
With you
Nobody loves no one”
Oldal ajánlása emailben
X