Annyira szeretném…, de én nem olyan férfira vágytam, aki…
2010 október 28. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Nem tudom, hogy hol is kezdjem…. Rengeteg minden kavarog jó néhány napja bennem. Ezért is van az, hogy már régen nem írtam…, nem tudtam, mit is írjak meg…! Azt hiszem valami kettőnk között végleg megváltozott. Talán pont ez fáj annyira…, talán pont ezért halok meg egy picit minden héten…, minden nap….. És talán pontosan emiatt most véget ér köztünk minden…újra…. Örökre…?
Szerettem volna, hogy ha ma, amikor találkozunk, nagyon kedves legyek Veled. Szerettem volna, hogy amikor beszállok az autódba, megcsókollak, megsimogatlak, megfogom a kezedet, és Hozzád bújok. De már nem vagyok képes ezekre. Mert valahol a szívem legmélyén úgy érezem, én már nem tudok illetve nem is akarok ilyen lenni Veled. Túl sok minden történt velünk az elmúlt hónapokban. Próbálok felidézni kedves emlékeket, de alig akad ilyen…, talán csak egy vagy kettő boldog pillanat jut most eszembe. Az egyik szép emlékem Veled az, amikor még tavasszal ott voltunk és Te átjöttél hozzám…, és búcsúzáskor adtál a homlokomra egy puszit, majd megcsókoltál, és közben egyre csak öleltél s öleltél…, vagy talán inkább Magadhoz szorítottál…, nagyon finom volt…mert annyira gyengéd voltál…, úgy öleltél, ahogy még soha senki…, azt hiszem akkor éreztem először és talán utoljára, hogy jelentek Neked valamit…, hogy kellek Neked…, és ez akár örökké tarthat…, és rájöttem, hogy Te nagyon is vágysz a szeretetre és gyengédségre…, és hogy ez az az A., akibe én beleszerettem, akit azon a szeptemberi napon megláttam s örökké a szívembe zártam. Bárcsak abban a pillanatban megállt volna az idő! A másik kedves emlékem néhány héttel később volt…, már elkezdődött a nyár…, és egy beszélgetésünk után azt mondtad, mostantól csak és kizárólag írásban és szakmai kérdésekben vagy hajlandó velem beszélni…, aztán eltelt néhány nap, és mi újra találkoztunk, s én úgy döntöttem, megkapod, amit kértél…most is, mint szinte mindig…, de Te odajöttél, majd csak annyit mondtál, nem akarod, hogy haragudjak Rád, és kössünk békét…, nehezen, de végül beleegyeztem, hogy ismét beszéljünk egymással, és akkor Te újra átöleltél, megcsókoltál, és azt kérted, én is öleljelek meg és adjak egy puszit Neked…. Jól esett…, akkor és ott nagyon akartál engem, az érzéseimet, a szívemet…. De ez csak két szép emlék, amit Rólad őrzök…, és azt hiszem, több nincsen…, legalábbis most így érzem…, de mindez ahhoz képest pedig túlságosan is kevés, hogy milyen régóta ismerlek és hogy milyen sok minden történt velünk. Ha bármi más eszembe jut még Rólad, akkor az már csak a fájdalom…, ahogy bántasz…. Emlékszem, régen, amikor kedves voltam Veled, csak bántottál, megaláztál…. És éppen ezért érzem azt, hogy nem akarom…, nem akarlak…, és már nem megy, hogy szeresselek…, nem tudom azt mondani Neked, „örülök, hogy látlak”…, nem tudom azt mondani Neked, „szeretlek”, vagy hogy „hiányoztál”…. Már nem érzem azt a bizonyos rózsaszín fátylat, nem érzem a tüzet…, és ez nagyon hiányzik nekem! Igen, azt hiszem már nem annyira Te szoktál hiányozni, mint inkább a vágy, a tűz, és a jóleső szerelem, amit egykor éreztem Irántad. De Te szép lassan kiölted ezeket belőlem…, és félek, hogy ha kedves leszek ma illetve a jövőben Veled, Te újra bántasz, mint régen…, s azt fogod érezni ismét, bármit megtehetsz….
Amikor három hete újra találkoztunk, Te azt kérted, soha többé ne veszekedjünk. Szerettem volna én is, ha így lenne. Mégis, amikor legutóbb beszálltam az autódba, olyat mondtál, ami miatt már volt közöttünk feszültség, de most inkább nem szóltam semmit. Aztán pár perc múlva azt mondtad, szerinted én nem akarok Veled lenni, más dolgom van biztosan, inkább hazaviszel…, úgy válaszoltam, hogy ez nem igaz, de Te később még egy párszor felhoztad útközben, hogy én biztosan más programra vágyom, és nem Rád…, majd utána csodálkoztál, amikor egyszer csak azt mondtam, kiszállok és menjél haza nélkülem! Tudod, én már nem vagyok az a valaki, aki tavasszal vagy nyáron voltam: már nem tudom azt mondani Neked, hogy ne mondj ilyeneket, hiszen Te vagy nekem a minden…, és nem érzem azt a végtelen boldogságot, amiért Veled lehetek…, de még csak könyörögni sem fogok Neked, hogy együtt töltsük az időt…, ha menni akarsz, menj el…! És a múlt heti viselkedésed is csak újabb veszekedésekhez vezetett, de most úgy érzem, igazából ez is volt a célod…, és elegem lett….
Néha olyan kedves vagy, például amikor azt mondod, mennyire örülsz, hogy találkoztunk. Amikor felhívsz, hogy eljövök-e a megbeszélt időpontban, hogy lássuk egymást. Máskor pedig annyira közömbös és érzéketlen tudsz lenni…! Persze tudom, én is megváltoztam…, már nem vagyok Veled szemben az a kedves lány, aki elolvad, ha meglát…, aki legszívesebben minden pillanatban csak szeretne…, aki ha tehetné, boldogan a karjaidba esne…, akivel madarat lehet fogatni, mikor felhívod…, aki vágyik arra a finom érzésre, mikor hozzáérsz, aki…. Nem, már nincsen így…, már nem megy tovább! Valami megváltozott…, valami eltűnt…, és közben mégis valami hiányzik…éppen Tőled…Belőled.
Néha hiányzik a gyengédséged, néha hiányzik pár kedves szó Tőled…, máskor pedig már azt érzem, nem is kellenek ezek….
Néha szeretnélek megkérdezni, hogy mit is jelentek Neked…, de sokszor azt érzem, felesleges…, vagy már talán nem is érdekel igazán…, mert tudom a választ…, hogy talán nem is jelentek igazából semmit sem Neked. Még tavasszal mondtad azt sokszor, hogy kedvelsz…, aztán már nyár eleje lehetett, mikor egyszer azt mondtad nekem „szeretlek”…, „hiányozni fogsz”. Akkor sem tudtam, hogy elhiggyem-e Neked…, de a nyáron és a mostanság történtek után már biztos vagyok abban, nem voltak ezek a szavak igazak. Te mindig is csak gyűlöltél engemet…, és milyen furcsa, mert pont Te mondtad azt nekem mindig: gyűlöllek Téged…, pedig hidd el A., soha nem gyűlöltelek, még a történtek ellenére sem…. Nagyon sokáig szerettelek…, nagyon sokáig hiányoztál még nekem…, nagyon sokáig visszavártalak Téged…!
Tudod, A., én nem egy olyan férfiba szerettem bele, aki életem nehéz pillanataiban azt mondja, hogy törődjön velem a Családom egy ilyen necces helyzetben. Én nem egy olyan férfiba szerettem bele, akinek amikor éjjelig sütöm az egyik kedvenc süteményét, csak annyit mond, hogy nem kell, mert nem jön vissza érte, és különben sem rohad rám, hiszen majd csak találok valakit, aki megeszi. Én nem egy olyan férfiba szerettem bele, aki hónapokig azt sem kérdezi meg, hogy vagyok, amikor tudja, mi történt velem. Én nem egy olyan férfiba szerettem bele, aki a leggyengédebb pillanatainkban azt mondja, amit…. Én nem egy olyan férfiba szerettem bele, aki kinevet és megaláz az érzéseim miatt. Én nem egy olyan férfiba szerettem bele, aki….
A múltkor is, amikor felhívtál, annyira szerettem volna azt mondani Neked, örülök, hogy hallom a hangodat…, mégis csak annyit kérdeztem Tőled „valami baj van?”. És félek, ez már mindig így lesz….
És a múlt héten valamit végleg tönkretettél…, tönkretettünk.
De egy dologban igazad van, én rontottam el mindent, mert úgy éreztem Irántad, ahogyan…. De meg nem történtté már nem tudom tenni mindezt, mégha akarnám sem.
Most még sok minden fáj…, nagyon fáj…, de remélem nem lesz így már sokáig!
És most nem tudom, hogy mi a helyzet…. Valami hiányzik…, de fogalmam sincsen, mi az…, és azt hiszem, ezért szenvedek néha annyira…! Valami már nincsen meg…, valamit elveszítettem…, elveszítettünk a tavasz és a nyár után…! Most nem tudom, hogy mit érzek…, vagy mit akarok érezni…. Lehet, hogy talán csak félek, hogy újra Beléd szeretek…vagy már eljött a pillanat, amikorra értelmét vesztette a mi kettőnk „kapcsolata”…, talán csak besokalltam, elfáradtam…, talán most már le kellene zárni mindent közöttünk.
Valami elmúlt…, és ami elmúlt, általában már nem jön vissza…, de lehet, már nem is szeretném, hogy úgy legyen…. Nem tudom, mi van velem…. És mondd, mi történt velünk?
Valami elmúlt, valami eltűnt, de mégis, tudom, hogy ugyanakkor lesz olyan nap, mikor csak egy rövid bejegyzést írok majd ide, ami arról fog szólni, hogy most fáj, nagyon fáj minden…, hogy nem jó semmi sem Nélküled…, hogy már tudom, mi az, ami hiányzik…: TE vagy az…, és gyere vissza…. Lehetséges, hogy mégis meg szeretném találni Veled azt, ami eltűnt…, és szeretném, ha a hiányérzetem TE szűntetnéd meg örökre?!
Annyira szeretném újra érezni azt a tüzet, azt a vágyat, és azt a szerelmet Irántad, amit régen…, annyira szeretnélek teljes szívemből, feltétel nélkül ismét szeretni…, annyira szeretnélek a héten, amikor majd az autódba beszállok, megcsókolni, megsimogatni, megfogni a kezedet, Hozzád bújni, majd azt mondani, örülök, hogy Veled vagyok ma…, de félek, már nem fog menni…! Elfáradtam. Belefáradtam a gyerekes csatáinkba…. Nehéz elválni Tőled, mert úgy szerettelek, ahogy Téged még soha senki s ahogy soha senki sem fog szeretni a jövőben sem…, de azt hiszem, most van itt a pillanat, hogy elváljunk….
Anyunak (egy blog margójára)
2010 október 23. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Anyu, ha látsz engem, ha itt vagy valahol a közelemben, kérlek segíts nekem! Segíts át ezen a nehéz időszakon…, mert már nem megy…, semmi értelme az életemnek…, vigyázz rám légy szíves, ahogy mindig is tetted!
Nagyon hiányzol még mindig…, sőt, ahogy múlik az idő, úgy nő a hiányod bennem! Szeretlek!
u.i.: Kedves A.! Nagyon sokat jelentett volna nekem, ha ezekben a nehéz napokban mellettem vagy és számíthatok Rád, a szeretetedre…, a megértésedre…, s meghallgatsz. Ehelyett most úgy bántottál meg, ahogy még talán sohasem…! :(
“Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?
Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.
Mivé legyek most nélküled?
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?
Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerint!
Nagy lesz az út, de mi ugye mégse várunk?
A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.
Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.
Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk…”
Álmatlan éjszaka
2010 október 21. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Tegnap éjjel nagyon csúnyán összevesztünk és ez engem nagyon bánt. Olyan dolgokat is egymás fejéhez vágtunk, amiket soha nem szabadott volna…, egyikünknek sem…. Szóval jól megbántottál engemet…! Azt nem tudom, hogy ez az érzés mennyire volt kölcsönös, mert abban nem vagyok biztos, hogy jelentek-e Neked annyit, hogy meg tudjalak bántani…! Ezért alig aludtam éjszaka. Talán kettő óra volt már, amikor még mindig a teraszajtón át néztem az eget, ami tiszta volt és kék, csillagok sehol…, mindenesetre ahogy az égboltot szemléltem sok szerettem jutott eszembe…, így jöttek az emlékek is…! Aztán az utcáról beszűrődő fényeket figyeltem…, minden nagyon csendes volt, csak a szívem nem: nagyon dobogott, és nem engedett elaludni. Valamikor jóval kettő után elnyomott a fáradtság és a szomorúság, de négytől ismét fennvoltam több mint egy órán át. Akkor éjjel eljutottam odáig, hogy már nem megy tovább…, de túlságosan is gyáva vagyok. Sokat gondoltam Rád, és sokszor végiggondoltam a telefonban elhangzottakat…. És az elmúlt egy évet is….
Halleluja
2010 október 20. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“I heard there was a secret chord
That David played and it pleased the Lord
But you don’t really care for music, do you?
It goes like this, the fourth, the fifth, the minor fall, the major lift, the baffled king composing Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelu—-jah
Your faith was strong but you needed proof, you saw her bathing on the roof, her beauty in the moonlight overthrew you
She tied you to a kitchen chair, she broke your throne, she cut your hair, and from your lips she drew the Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelu—-jah
Maybe I have been here before, I know this room; I have walked this floor, I used to live alone before I knew you
I’ve seen your flag on the marble arch, love is not a victory march, it’s a cold and its a broken Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelu—-jah
There was a time you let me know whats really going on below, but now you never show it to me, do you? (and)
Remember when I moved in you; the holy dark was moving too, and every breath we drew was Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelu—-jah
Maybe there’s a God above, and all I ever learned from love was how to shoot at someone who outdrew you
And its not a cry you can hear at night, its not somebody who’s seen the light, its a cold and its a broken Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelu–jah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelu—u—jah”
Mosoly
2010 október 20. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„A mosollyal fizetni lehet. A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni. És van mosoly, melyért meghal az ember.”
Nem
2010 október 15. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Nem akarok így élni tovább…. Nem tudok így élni tovább…!
Vigyázat, törékeny!
2010 október 14. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“Néha azt szeretném, ha “Vigyázat, törékeny” felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj.”
Most úgy érzem, hogy…
2010 október 8. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
…nagyon hiányzol…, bárcsak itt lennél és soha többé el nem mennél…, iszonyúan rossz most minden…, ez az érzés, a hiányod…, én belehalok…, nem tudok így továbbélni…!
Általad ismertem meg az igaz szerelem, de a fájdalom érzését is.
Találkoztunk
2010 október 7. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Ma találkoztunk…. Azt mondtad útközben, hogy nagyon örülsz annak, hogy találkoztunk.
Megkérdezted, hogy milyennek is tartalak Téged…, és akkor elmeséltem Neked, hogy mennyiszer megbántottál…. Kérted, ne haragudjak Rád. Olyan őszintének tűntél…, és ez nagyon jó érzéssel töltött el.
Aztán elkezdtél simogatni…, eleinte nem viszonoztam a közeledésedet. Elmondtad, hogy nagyon vonzónak találsz, egyszerűen nem tudsz nekem ellenállni…. Úgy gondolod, én nagyon érzékeny vagyok, ami nem jellembeli hiba, de ezért sem Te kellesz nekem….
Kérdezted, hogy akarlak-e látni még. Nemet mondtam…, láttam, megbántottalak…, nem ezt akartad hallani, ezért megkérdeztem Tőled, hogy mit kellett volna mondanom…. Csak annyit mondtál, a legjobb lesz, ha egy ilyen válasz után Te inkább elmész. Végül maradtál…
… és szeretkeztünk…! Most nagyon gyönyörű volt az együttlétünk….
Azt hiszem igazad van, nekem tényleg nem erre van szükségem…, nem arra, hogy elmenjél tőlem. Eleinte egészen jól bírtam, amikor itt hagytál…, de most már nagyon hiányzol, iszonyatosan rossz Nélküled…, belehalok…. nem szeretném, hogy elmenjél tőlem…! Én azt szeretném, ha itt maradnál…velem! Nemsokára újra eljössz…, bár nem tudod még, de ilyen feltételek mellett ez nem lesz így sokáig…, talán még párszor találkozunk…, de nekem ez így kevés…, nekem ez nem fog menni…, le fogom zárni ezt az egészet sürgősen, hiszen néhány hónapja pont Temiattad égettem fel annyi mindent…. Ha menni akarsz, el foglak engedni Téged, bármennyire is gyönyörű volt a mai napunk…. Sajnos, nekem Te így nem kellesz….
Búcsúzni jöttem
2010 október 29. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Azt hiszem ez a történet itt és most véget ér. Tegnap sajnos olyan dolgok történtek, hogy azt gondolom, a legjobb megoldás az, ha vége mindennek közöttünk. Úgy érzem, Neked tényleg csak játék volt, nekem szerelem…, és a legfájóbb az, hogy Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…! Happy end talán már soha nem lesz…, mindenesetre nem rajtam múlott, de valamiért ennek így kellett lennie…, talán mert annyira megváltoztattál, annyi mindent kihoztál belőlem A., amit eddig soha senkinek nem sikerült…!
Nem jövök már ide vissza…, legalábbis egy ideig biztosan nem…, túlságosan is sok szomorú emlék van itt leírva! Ez a blog csak emlékeztet életem legfájóbb és legrosszabb időszakára…. Nem gondoltam volna, hogy lesz majd valaki, aki ilyen apró darabokra töri össze a szívemet…, amit már néhány hónapja próbálok összeragasztani…, de úgy látszik, csak kevés sikerrel: néha már kezd úgy tűnni, mintha ismét egy egész lenne, de aztán percek alatt újra összetöröd, kedves A.…. De miért?
Ha minden egyes könnycseppemért, amit Temiattad potyogtattam az elmúlt fél évben, csak 1 Forintot kapnék, már milliomos lennék. De én nem akarok sok pénzt, soha nem is akartam…, én csak arra vágytam, hogy megtaláljam azt az embert, akit szerethetek és aki viszontszeret…, akit várhatok mindennap, hogy lássam…, és akire ha gondolok, valami hihetetlenül jóleső érzés fog el…, s akivel mint a mesékben, boldogan élünk, míg meg nem halunk…. Hát, most úgy tűnik, nem sikerült…, pedig nagyon sokáig reménykedtem abban, hogy így lesz…! Néha még most is remélem, hogy egy nap, talán nem is olyan sokára megcsörren a telefonom, és Te hívsz, majd annyit mondasz: ne haragudjak Rád, mert szeretsz, és soha többé ne hagyjuk, engedjük el egymást…, és itt maradsz velem örökre…. Én csak szerelmet tudtam és akartam adni Neked!
Tudjátok most azt érzem, amit Te Pepper néhány hete: iszonyatosan nagy ürességet…, és azt, hogy tényleg semmim sincsen…, minden nagyon fáj most…, s minden szépet és jót elvitt belőlem, tőlem A., pedig néhány hónapja pont Ő hozta el nekem azokat az életembe. Kiégtem…. Elfáradtam…. Belehaltam….
Szeretném megköszönni, hogy ilyen sokan elolvastátok a bejegyzéseimet! Köszönöm Nektek a támogatásotokat, kedves soraitokat, nagyon sokszor pont Ti adtatok így ismeretlenül is erőt nekem, hogy egy picit összeszedjem magamat, és továbbléphessek! Egyelőre nem tudtam felállni, de remélem, egy nap majd tényleg így is lesz és sikerül új életet kezdenem! Muszáj lenne…, tovább kell mennem, mert sokszor annyit érzek, hogy csak egy hajszál választ el attól, hogy a mélybe leugorjak….
Kívánom Nektek, hogy minden álmotok valóra váljon, nagyon boldogok legyetek, és ha még keresitek, találjátok meg minél hamarabb az Igaz SZERELMET!
Szeretettel ölellek Benneteket:
owner of a broken heart
owner_of_a_broken_heart@citromail.hu
u.i.: a lenti video után választottam magamnak ezt a nevet: még sok-sok hónappal ezelőtt az egyik barátnőm (az egyetlen, aki mindent tud A. Iránti érzéseimről) azt mondta, annyit kíván nekem, hogy A. és én egy nap majd valami ilyesmit éljünk meg…, és én az elmúlt hónapokban rengetegszer kívántam azt, hogy ezek a képsorok a mi életünkben is valóra váljanak…!
Oldal ajánlása emailben
X