Félek

2010 október 2. | Szerző: owner_of_a_broken_heart |

 

 Még ma is rengeteget gondolkodtam Rólad, rólunk. Nem tudom, hogy mit akarsz tőlem, mik a terveid velem, velünk. És ez megrémít…! Félek….

 

 Félek, hogy megint fájni fog majd…, és én azt nem szeretném. Nem tudnám újra végigcsinálni…, bár még mindig nyakig benne vagyok a Te irántad való érzésekben…, persze már nem annyira, mint régen…, de ez talán azért van, mert minden nap emlékeztetem magam azokra a mondataidra és tetteidre, amelyekkel annyira megbántottál…szándékosan. És mégis…, félek, hogy nagy hülyeséget fogok csinálni, olyat, amit megbánok. Talán sokkal jobb lett volna, ha azon a napon nem találkozunk össze újra véletlenül (már amennyire vannak véletlenek).

 

 Félek, hogy megint bántani fogsz, hogy olyanokat fogsz mondani ismét, amik fájnak majd. Félek, hogy megint csak játszani akarsz velem. Bár mostanában sokkal kedvesebb és türelmesebb vagy…, sokat változtál…, és ez nagyon jól esik…, azt hiszem én pont “ebbe” az A.-ba szerettem bele. Tegnap a telefonban (és régen soha nem beszéltünk csak úgy), ma pedig az sms-ed, amiben azt írod, sajna, hogy nem tudunk találkozni és vigyázzak magamra…. De félek, hogy ez nem őszinte a Részedről…, bár most úgy tűnik, tényleg más lettél. Félek, hogy csak addig lesz így, amíg észre nem veszed, hogy még mindig szeretlek, még ha nem is úgy, mint régen. És félek, hogy Te nem is sajnálod annyira, hogy sem ma, sem pedig holnap nem tud(t)unk találkozni, mert ha nagyon szeretted volna, felutazol hozzám.

 

 Félek, hogy Neked csak az hiányzik, hogy valaki minden hibáddal és olyannak szeressen, amilyen vagy…. Különleges vagy nekem még most is…! Megváltoztattál…, olyan dolgokat hoztál ki belőlem, mint még soha senki. De félek, Neked csak ezt tetszett és arra vágysz, hogy legyen valaki, aki rajong Érted, és bármit megtenne Neked…!

 

 És félek, hogy Te csak egy kis szeretetre és gyengédségre vágysz…!

 

 Én egyre csak félek, hogy mi lesz ebből, hogy mikor bántasz majd megint, hogy mikor csalódok Benned újra, és mikor érzem úgy ismét, hogy mennem kell. Nem akarlak én sem bántani Téged, sem pedig elveszíteni, soha többé, de lehet, mégiscsak már most kellene kilépnem, elég erősnek lenni, és nem keresni Téged illetve nem fogadni a Te keresésedet sem. De közben érzem, hogy az mégsem menne…, mert szeretlek…még mindig…, és ugyanakkor szenvedek, mert most is hiányzol. Ha tehetném, most csak feküdnék Melletted, fognám a kezedet, néznék a szemedbe, és lesném a mosolyodat, amit annyira szerettem….

 

 Bár próbálom azt mutatni Neked, hogy megváltoztam, hogy már nem az vagyok, aki akkor nyár elején még voltam…, de félek, hogy Te észreveszed a valóságot és akkor majd újra bántasz. Nem tudom, mi lesz, amikor nemsokára újra találkozunk…, azt hiszem egy olyan valakit fogsz látni már, amilyenné Te magad tettél engem…. Nem fogom engedni, hogy legyen bárki is még az életemben, aki ha csak egy picit is, de közel kerüljön a szívemhez…, és ez Te miattad van így…, Te tettél ilyenné!

 

 Vár ránk még egy beszélgetés…, és félek, annak nem jó vége lesz. Sok minden van, amit el kell mondanom Neked, már ezerszer végig gondoltam magamban, de tudom, akkor majd alig fog kijönni hang a torkomon.

 

 És félek, hogy majd újra eltűnünk egymás közeléből…, és az fájni fog. Én azt nem szeretném, mert…. Mert szeretlek! Igaz, nekem ez volt az eredeti célom, és ha nem botlunk egymásba, így is lett volna…, mert én mindent megtettem ennek érdekében…. Bár Te azt mondtad akkor és ott, hogy már akartál keresni, de nem mertél…, és tudom, abban a percben, hogy megtetted volna, újra elgyengültem volna. De félek, hogy a mostani beszélgetéseink és találkozásaink csak átmenetiek, és csak arról szólnak, hogy Te jól gyere ki ebből az egészből, hogy talán csak a lelkiismereted miatt keresel. Nekem az a régi A. nem kell, akkor inkább semmi…, és választom az egyedüllétet!

 

 Ha kívánhatnék egyet, most azt szeretném, hogy amikor találkozunk, már nem hagynál itt soha többet! Szeretlek és hiányzol.

 

 De félek, hogy Neked csak játék volt és lesz, míg nekem szerelem…!

 

 

Utóirat:

Kedves A.! Kérlek, ne bánts (meg) még egyszer, és ne a fenti önző érdekből keress meg! Még mindig nagyon fáj, amit tettél, és fájnak, amiket mondtál, ezért kérlek, ne tedd velem újra! Mondd drága A., mit akarsz Te még tőlem? És mondd kedves A., hát mit jelentek én Neked? Tudod, nekem Te voltál (és talán még mindig vagy) az Igaz Szerelem!