Búcsúzni jöttem

2010 október 29. | Szerző: owner_of_a_broken_heart |

 

  Azt hiszem ez a történet itt és most véget ér. Tegnap sajnos olyan dolgok történtek, hogy azt gondolom, a legjobb megoldás az, ha vége mindennek közöttünk. Úgy érzem, Neked tényleg csak játék volt, nekem szerelem…, és a legfájóbb az, hogy Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…! Happy end talán már soha nem lesz…, mindenesetre nem rajtam múlott, de valamiért ennek így kellett lennie…, talán mert annyira megváltoztattál, annyi mindent kihoztál belőlem A., amit eddig soha senkinek nem sikerült…!

 

 Nem jövök már ide vissza…, legalábbis egy ideig biztosan nem…, túlságosan is sok szomorú emlék van itt leírva! Ez a blog csak emlékeztet életem legfájóbb és legrosszabb időszakára…. Nem gondoltam volna, hogy lesz majd valaki, aki ilyen apró darabokra töri össze a szívemet…, amit már néhány hónapja próbálok összeragasztani…, de úgy látszik, csak kevés sikerrel: néha már kezd úgy tűnni, mintha ismét egy egész lenne, de aztán percek alatt újra összetöröd, kedves A.…. De miért?

 

 Ha minden egyes könnycseppemért, amit Temiattad potyogtattam az elmúlt fél évben, csak 1 Forintot kapnék, már milliomos lennék. De én nem akarok sok pénzt, soha nem is akartam…, én csak arra vágytam, hogy megtaláljam azt az embert, akit szerethetek és aki viszontszeret…, akit várhatok mindennap, hogy lássam…, és akire ha gondolok, valami hihetetlenül jóleső érzés fog el…, s akivel mint a mesékben, boldogan élünk, míg meg nem halunk…. Hát, most úgy tűnik, nem sikerült…, pedig nagyon sokáig reménykedtem abban, hogy így lesz…! Néha még most is remélem, hogy egy nap, talán nem is olyan sokára megcsörren a telefonom, és Te hívsz, majd annyit mondasz: ne haragudjak Rád, mert szeretsz, és soha többé ne hagyjuk, engedjük el egymást…, és itt maradsz velem örökre…. Én csak szerelmet tudtam és akartam adni Neked!

 

 Tudjátok most azt érzem, amit Te Pepper néhány hete: iszonyatosan nagy ürességet…, és azt, hogy tényleg semmim sincsen…, minden nagyon fáj most…, s minden szépet és jót elvitt belőlem, tőlem A., pedig néhány hónapja pont Ő hozta el nekem azokat az életembe. Kiégtem…. Elfáradtam…. Belehaltam….

 

 Azt hiszem, el fogok utazni nemsokára…, remélem összejön…, és talán ott sikerül mindent elfelejtenem: a sok fájdalmat, megalázását, és bántást, amit Te, drága A. sokszor szándékosan okoztál nekem.

 

 Szeretném megköszönni, hogy ilyen sokan elolvastátok a bejegyzéseimet! Köszönöm Nektek a támogatásotokat, kedves soraitokat, nagyon sokszor pont Ti adtatok így ismeretlenül is erőt nekem, hogy egy picit összeszedjem magamat, és továbbléphessek! Egyelőre nem tudtam felállni, de remélem, egy nap majd tényleg így is lesz és sikerül új életet kezdenem! Muszáj lenne…, tovább kell mennem, mert sokszor annyit érzek, hogy csak egy hajszál választ el attól, hogy a mélybe leugorjak….

 

 Kívánom Nektek, hogy minden álmotok valóra váljon, nagyon boldogok legyetek, és ha még keresitek, találjátok meg minél hamarabb az Igaz SZERELMET!

 

 Szeretettel ölellek Benneteket:

owner of a broken heart

owner_of_a_broken_heart@citromail.hu

 

 

u.i.: a lenti video után választottam magamnak ezt a nevet: még sok-sok hónappal ezelőtt az egyik barátnőm (az egyetlen, aki mindent tud A. Iránti érzéseimről) azt mondta, annyit kíván nekem, hogy A. és én egy nap majd valami ilyesmit éljünk meg…, és én az elmúlt hónapokban rengetegszer kívántam azt, hogy ezek a képsorok a mi életünkben is valóra váljanak…!