Melletted tanultam meg…

2010 december 21. | Szerző: |


 


 „…hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod Neki.”


 



 


 „…hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.”


 



 


 


 „…hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.”


 


 


 


 


 



 


 


 „…hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.”


 


 


 



 


 


 


 


 „…hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.”

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. reménytelen eset says:

    Annyira hasonlóan érzünk kedves! Csak mi tudjuk, akiket elhagytak, hogy mennyire fáj, hogy nem úgy szeretnek viszont, ahogy vágyunk rá vagy egyáltalán nem szeretnek. Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül és vagyunk még néhányan akik átérezzük amit érzel…és most még jön a karácsony is, ami nekünk egészen másról szól, mint aki mellett ott a párja, akinek van kihez odabújni, akinek van kinek a buksiját megsimizni, van kinek ajándékot venni, aki majd azt mondja neki a fa árnyékában, hogy örülök, hogy vagy nekem…
    Nekünk ki fogja ezt mondani?

  2. owner_of_a_broken_heart says:

    Kedves Reménytelen eset! Köszönöm kedves szavaidat! Azt kívánom Neked, hogy jövőre már Te sem egyedül töltsd a Karácsonyt (sem), hanem egy szerető társ mellett, aki megadja Neked azokat a dolgokat, amikre vágysz! Ölellek: broken ღ


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!