Aki a bajban megfogja a kezed…
2010 december 8. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“Addig vagy boldog, amíg van aki szeret, aki a bajban megfogja a kezed és, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod, ha nincs már veled.”
Neked sikerülnie kell, mert Nélküled én is elvesztem
2010 december 8. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Drága Lelkitársam!
Annyira elszomorított a hír, amit Rólad kaptam tegnap este, hogy nem sokat tudtam aludni…. Még most sem tudom elhinni, hogy ekkora a baj és hogy ilyen kegyetlen az élet! Az elmúlt hosszú-hosszú hónapokban annyira sok rossz dolog történt velem, hogy talán pont ezért hiszem, ez most másképpen lesz…, és hamarosan újra a régi leszel…, és akkor majd ismét megyek Hozzád, hogy találkozzunk és lelkiekben egy picit erősítsük egymást! Rengeteget gondolok Rád. Sok minden eszembe jutott Veled kapcsolatosan…, és nagyon rossz volt arra gondolni, hogy most ilyen hirtelen megváltozott minden. De hiszem, hogy fiatal vagy és erős, ezért minden rendben lesz…. Nagyon várlak vissza…! Nélküled nekem sem fog menni, mert igazán csak Te értesz meg…, csak Te tudod, hogy mit érzek! Amikor már annyiszor feladtam volna az álmomat, Te mindig tudtál egy-két olyan szót vagy mondatot mondani nekem, hogy újra higgyem, egy nap majd nekem is sikerülhet! És azt akarom, hogy akkor majd Te is mellettem legyél…, mert mindig is úgy terveztem, hogy azokban a percekben Te fogod a kezemet…, és ennek majd így is kell lennie! Éppen Te vagy az, akinek majd azokban a pillanatokban ott kell lenned velem, hogy lásd, milyen boldog vagyok és hogy nekem is sikerült, ahogy Te nekem megígérted!
Vigyázz Magadra!
Drága Lelki társamnak…. (egy újabb margó)
2010 december 7. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Sejtettem, hogy baj van, de nem hittem volna, hogy ekkora…. Nincs pár órája még, hogy nagyon-nagyon szomorú híreket kaptam valakiről, akit igazán kedvelek, akitől rengeteg lelki támogatást kaptam és aki olyan sokat segített nekem abban, hogy a betegségemet végigcsináljam…. Én annyiszor feladtam volna már, de Ő mindig tudta, hogyan adjon nekem egy kis lelkierőt a folytatáshoz…, a megnyugtató szavait soha nem felejtem el! Nem akarom Őt elveszíteni, mert Nélküle nem fog menni, számomra pótolhatatlan Ember. Próbálok hinni abban, hogy velem marad…, és nem csak a szívemben, hanem itt, a közelemben…!
Úgy tűnik, a legfontosabb embereket csak elveszíteni tudom, pedig annyira szeretném, ha itt lennének, velem, mellettem…örökre!
Most érzem csak igazán, hogy milyen egyedül vagyok!
Miért ilyen kegyetlen az élet? És miért van az, hogy amikor egy picit már jobb, akkor valami olyan szomorú dolog történik, hogy az már iszonyatosan fáj? Mert Őt már nem veszíthetem el…, mert Ő valaha megérintett…, és mert Ő volt az, aki akkor figyelt oda rám, amikor Te sehol sem voltál, mert szerinted ilyen necces helyzetben inkább másoknak kell törődniük velem…, nem pedig Neked…, és Ő ott volt mellettem és ápolta is a lelkemet.
Drága Lelki társam (mert én elsősorban annak tartalak már Téged), kérlek, maradj velem! Te mindig vissza tudtad adni a hitemet, amikor már éppen elveszítettem! Te vigyáztál rám és a lelkemre, amikor A.-nak még csak eszébe sem jutottam. Te annyiszor kinyújtottad a kezedet, amikor arra volt szükségem…, és engedd, hogy most majd én is megtegyem! Remélem, hogy elolvasod a levelemet, amit még tegnap éjjel küldtem Neked, amikor nem is sejtettem, hogy ekkora a baj…, hiszem, hogy az majd egy kis erőt ad Neked, mert Te nekem fontos vagy! Nem adhatod fel, mert szükségem van Rád…visszavárlak! Nélküled nekem sem fog menni…, Nélküled örökre elvesztem…, és a reményem is odalesz!
u.i.: ha tudnád, A., hogy most mekkora szükségem lenne Rád (mint emberre), akkor nem ilyen gyerekesen és önzőn viselkednél…. Mondd hogy jut el oda egy ember, hogy egyszer csak már meg sem ismeri a másikat…, főleg, mikor annak szüksége lenne rá, mert necces a helyzete…?
A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul…
2010 december 7. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más – és újra rám talál a szerelem.”
Elengedni Téged
2010 december 7. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“…Ez nem azt jelenti, hogy megbocsátok, ez azt jelenti, hogy elengedem. Elengedni úgy, ahogy az ember egy léggömböt elenged, és soha nem néz utána. Nem tapad rá. Nem a másiknak lesz jobb azáltal, hogy megbocsátok neki, én leszek sokkal, de sokkal könnyebb. Harmonikus lesz a lelkem tőle. Mert a dédelgetett harag nekem is fájdalmakat, görcsöket okoz. Minden bosszúvágy, minden olyan érzés, ami egy másik embert vádol, az az én súlyom.”
“Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (…) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján….”
Broken Vow – Eskünk
2010 december 3. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“Tell me his name
I want to know
The way he looks
And where you go
I need to see his face
I need to understand
Why you and I came to an end
Tell me again
I want to hear
Who broke my faith in all these years
Who lays with you at night
When I’m here all alone
Remembering when I was your own
[Chorus:]
I let you go
I let you fly
Why do I keep on asking why
I let you go
Now that I found
A way to keep somehow
More than a broken vow
Tell me the words I never said
Show me the tears you never shed
Give me the touch
That one you promised to be mine
Or has it vanished for all time
[Chorus]
I close my eyes
And dream of you and I
And then I realize
There’s more to love than only bitterness and lies
I close my eyes
I’d give away my soul
To hold you once again
And never let this promise end
[Modified Chorus:]
I let you go
I let you fly
Now that I know I’m asking why
I let you go
Now that I found
A way to keep somehow
More than a broken vow”
Egy nyáron át volt sok remény…
2010 december 1. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
“Egy nyáron át azt hittem én
A napsugár csak az enyém.
És futottam a réten át,
Hogy pillangók és száz virág közt várjak rád!
Egy nyáron át volt nevetés
Volt ölelés s nem is kevés
Egy nyáron át a rózsafák
Minden illatuk csakis értünk szórták.
Így teltek mind az édes órák.
Tudtuk rajtunk már semmi sem győz…
Egy nyáron át volt sok remény
S most igazán nem értem én,
Hogy mit keres a nyár helyén az Ősz!”
http://www.youtube.com/watch?v=fFjHcPELb8M
Mostanában, amikor eszembe jutsz
2010 december 9. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Mostanában elég sok olyan pillanat van, mikor előveszem a szívem legmélyén lévő kis fiókból az emlékeket, amelyek mind-mind valamiért kedvesek számomra…, leporolgatom őket, aztán visszateszem és újra bezárom azt a picit fiókot. Persze az emlékeim egy része nem mindig volt ennyire kedves a szívemnek, sokkal inkább már megszépültek, mert valaha, talán nem is olyan régen, még nagyon fájdalmasnak tűntek.
Veled kapcsolatban A., mindig megpróbálok arra az A.-ra emlékezni, akibe még nincsen pár hónapja, hogy nagyon szerelmes voltam és aki annyira szerethető volt, mikor megnyitotta a szívét előttem…, persze általában már olyan idegennek és távolinak tűnsz nekem, mintha soha nem ismertelek volna. Ugyanakkor vannak még pillanatok, amikor meg arra vágyom, hogy újra azzal a szenvedéllyel tudjalak szeretni, mint nem is olyan régen.
Ma, amikor olyan nagy pelyhekben hullott a hó, eszembe jutott egy január végi nap: véletlenül összefutottunk, beszélgettünk, aztán elindultam haza. Ott állt a ház előtt az autód, csupa hó volt, és én egy nagy szívet akartam rajzolni rá Neked…, akkor még úgy sem tudtad volna, hogy én voltam az…. Tudom, gyerekes dolog szivecskét rajzolni egy autóra, mégis akkor egy apróságot akartam otthagyni Neked…magamból…. Akkor, amikor még olyan más volt minden…és Te is….
Aztán hirtelen arra a bizonyos néhány mondatodra is gondoltam, amit az utolsó találkozásunknál mondtál nekem, és nagyon szomorú lettem…, hiszen jól tudtad, hogy életem legfájóbb pontján fogsz megbántani…, mégis megtetted…, és teli találat is volt…. Nagyon kegyetlen vagy…. És akkor még nem is tudtam, hogy az a pár mondat még jobban fog fájni néhány nap múlva…, mert úgy tűnik, hogy azt az embert, aki ezen a téren a legkedvesebb, legmegértőbb, igazi lelki társam, elveszíthetem… ;(.
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy eszembe jutsz még néha…, gondolkodom Rólad olyankor, és próbállak megérteni Téged…, hogy miért is voltál ilyen velem…. Vannak pillanatok, mikor arra gondolok, hogy megijedtél az érzelmeimtől…, máskor úgy érzem, hogy megérintettelek, de Te félsz ettől, és menekülsz…, de leginkább már úgy látom, hogy egy aljas játékod egyik főszereplője lettem…akaratlanul…, mert annyira üres a szíved. Bár ilyenkor próbálok arra gondolni, hogy a szem nem tud hazudni…, és emlékszem, akárhányszor is belenéztem a gyönyörű szemeidbe, annyit láttam mindig, hogy Te valójában egy nagyon szomorú és boldogtalan ember vagy, aki ugyanakkor iszonyatosan vágyik a szeretetre és a gyengédségre…, csak fél…, és olyan mint egy elveszett kisgyermek.
De már mindegy is mindez…, mert Neked játék…, nekem szerelem…volt.
Oldal ajánlása emailben
X