Szerelmes vagyok
2011 február 14. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Életünk percekből áll,
Néha álmodunk, néha minden sivár.
Sietve ismerkedünk,
S pár szó után, kifosztva tovább megyünk.
Oh, ennél több kell nekem,
Ezért nézek rád ilyen szerelmesen.
Tudom, hogy mit akarok,
Hogy elbukhatok,
Mégis itt maradok.
Szerelmes asszony vagyok,
Mindent elkövetek,
Hogy téged megtartsalak
Egy életen át.
Ez a cél, ez a vágy
Döngeti szívem falát,
Ez hajt tovább!
Egyformán cseng a szavunk,
De ez érthető, hiszen egyek vagyunk.
Tudom a gondolatod,
Oly ismerős minden mozdulatod.
És hogyha messzire jársz,
Mindig én leszek, kit magad mellett találsz.
Hát látod, ezt akarom,
Ha belebukom
Abba mégse hagyom.
Szerelmes asszony vagyok…
Szerelmes asszony vagyok,
Mindent elkövetek,
Hogy téged megtartsalak
Egy életen át.
Ez a cél, ez a vágy
Döngeti szívem falát,
Ez hajt tovább!
Szerelmes asszony vagyok,
S halkan küldöm feléd
Szerelmes szavaimat
Egy életen át.
Ez a cél, ez a vágy
Döngeti szívem falát,
Ez hajt tovább!”
Sokszor eszembe jutsz
2011 február 9. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Még mindig hiányzol, mindennap gondolok Rád, minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád. Megtanultam szeretni és Te segítettél ebben, még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben….”
Te és én…
2011 február 3. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„…mintha csak magamat láttam volna: a félelmeimet, a bizonytalanságomat, azt, hogy nem merem beleélni magam semmibe, ami jó – mert mi van, ha holnap vége lesz, és szenvedni fogok.”
A harcod
2011 február 1. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Csodálom a küzdelmet, amit a szíved ellen folytatsz.”
Pedig egykor keresni fogsz…
2011 február 26. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?… Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat… Nem gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél… akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket… akik nélkül nem tudtál volna élni… akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek… mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak… szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján… időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok… nadrágok és szoknyák… veréb- vagy fülemilehangok… éjszakák, amelyek elmúlnak… De én örökre a tiéd maradok….”
Oldal ajánlása emailben
X