NEKI…Várnak Rád….
2011 április 28. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Ember
Kelj fel
Tudod, hogy várnak Rád
Új dalt
Forralt
Benned, aki mindent lát
Szétfolyt
Ami rég volt
Mostanra senki sem értené
Kezdet
Végzet
Egyik sem rejtély már
Nyersebb
Verset
Már nem dalolhatnál
Nincsen más, csak a hit és a dac
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz
Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned
Éltet
A lélek
De közben a vágy eléget
A tenger
Egyszer elnyel
De hagyj itt egy szép emléket
Nincs is más, csak egyetlen dal
Amit mindenhová hordasz magaddal
Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned.”
Siess vissza
2011 április 25. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Egy évvel ezelőtt történt, hogy teljesen kicsúszott az életem a kezemből: elveszítettem a munkámat, az egészségemet, az álmaimat, a szerelmemet…, s bár a szerelembe vetett hitem még sokáig megmaradt, mostanra már az is elveszett.
És a napokban lesz az egy éves évfordulója annak, hogy hosszabb idő után újra találkoznom kellett Vele, miközben minden gondolatom Te voltál, mert még mindig ott voltál a szívemben, noha addigra már ezerszer kegyetlenül megbántottál. Akkoriban már nagyon mély ponton volt a lelkem. De jött Ő…. Sokszor csak csendben vigyázott rám, de azt hiszem, a lényeg az, hogy ott volt mellettem… valójában mindig is…. Törődött velem…, a necces helyzetben…. Igazából soha nem kértem rá, még csak a kapcsolatunk sem volt olyan, nem is jelentettünk egymásnak semmit, mert még csak barátok sem voltunk…, de ma már tudom, a nehéz pillanatok lelki társakká tettek minket.
Pedig megbántottam… Őt is…, egy hülye megjegyzéssel…, hogy milyen nagyképű és mekkora önbizalma van, lehet, még azt is hozzátettem, hogy Ő az a férfi, aki soha nem kellene nekem. De Ő törődött velem…, még ezek után is. Nem fogom letagadni, sokáig valóban ilyennek láttam, mint amit egyszer mondtam Neki…, de ma már tudom, tévedtem. Egy álarcot viselt évekig…, ahogy én is egészen addig a percig, amíg messze nem kerültünk egymástól.
Talán a Húsvéti ünnepek, és a múlt héten egy filmben látott jelenet döbbentett arra rá, hogy nagyon aggódom Érte, és azt hiszem, bármennyire is tiltakozom most még ellene, többet jelent nekem, mint ahogy azt eddig hittem….
Most Neki írom ezt a pár sort: hiányzik. Közel engedett Magához, és én is magamhoz. Ő volt az egyetlen, aki elfogadott olyan zizinek, amilyen vagyok. Fél szavakból megértettük egymást. A legnehezebb, legneccesebb perceimben vigyázott rám. Ha megerősítésre vágytam, vagy csak kétségbeesett voltam, Ő segített nekem. Bár nem Ő akarta, hogy így legyen, most nagyon messze jár, de siessen vissza, mert szükségem van Rá. Furcsa az élet, mert soha nem gondoltam volna, hogy majd éppen Ő lesz az, akire egyszer csak mind többet gondolok és aki talán meg is érint. És milyen kegyetlen a sors, hogy annak kellett történnie, ami megtörtént, hogy rájöjjek, fontos nekem. Soha nem mondtam el Neki, hogy milyen sokat jelentett s jelent még most is a gondoskodása, a féltése. Tavaly nyáron ugyan jól esett a figyelmessége, de akkoriban azt kívántam, bárcsak Te, kedves A. törődnél így velem, s Őt nem igazán értékeltem. Tudom, még az is eszembe jutott, hogy biztos csak azért teszi ezeket értem, hogy megszerezzen, és aztán eldobjon. Ősszel egy hülye megjegyzésével megbántott, és utána hónapokig inkább nem kerestem, mert tudtam, esetleg újra bántanánk egymást, amit viszont nem akartam, hiszen annál fontosabb Ő nekem. Aztán egy nap, amikor újra szerettem volna látni, hogy elmondjam Neki, milyen jól esik a törődése, már messze járt. Mindez rádöbbentett arra, hogy meg kell bocsátanunk egymásnak, mert ha haraggal a szívünkben élünk, az annyi mindent tönkre tehet…. Sokszor csak akkor merjük felvállalni az érzéseinket, mert be merjük vallalni magunknak is, hogy mit jelent a másik, amikor egy nap megtudjuk, hogy akár el is veszíthetjük…, s talán már lehetőségünk sem lesz arra, hogy megköszönjük a szeretetét, féltését, gondoskodását, vagy hogy bocsánatot kérjünk az elkövetett hibáink és bűneink miatt, vagy éppen csupán annyit mondjunk, hogy nem haragszunk. Most azt kívánom, bárcsak újra láthatnám…, s mindezeket elmondhatnám Neki én is! Mert az idő és a történtek ráébresztettek, miért volt ilyen velem, milyen ember is valójában. Hiányzik a dal, amit akkor egy kora nyári estén kapcsolt be nekem, a mosolya, az ölelése, az érintése, a puszija, az, hogy megfogja a kezemet, de legfőképpen, hogy itt legyen, és törődjön velem…, még ha volt idő, amikor ezeken csak nevettem, és más mosolyára, ölelésére, érintésére, puszijára, s törődésére vágytam. Szükségem van Rá, mert Nélküle félek, és elvesztem…. Ha itt lenne, akkor tudnánk találkozni, és segítenénk egymásnak! Igen, most már az hiányzik, hogy Ő törődjön velem! Szóval csak annyit akartam mondani Neki, hogy köszönöm s hiányzik! És most én féltem Őt nagyon! Remélem, minél hamarabb lesz még lehetőségem arra, hogy egyszer mindezeket Neki is elmondjam.
…nem akarok felejteni…
2011 április 21. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni… (…) Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.”
Életed végéig szívedben megmarad
2011 április 19. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
”Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész nap,
Néha egy egész napot romba dönt egy pillanat.
Néha egy egész nap olyan, mint egy pillanat,
de olyankor, mint egy százéves fordulat.
De még az az egy pillanat, sőt még az az egész nap,
Életed végéig szívedben megmarad!”
Minden valóra válik?
2011 április 14. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„
Sokszor még nagyon fáj…
2011 április 7. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Ha hosszú a nap és az éjszaka, az éjszaka egyedül ér
Amikor biztos vagy abban, hogy eleged van már az egész világból,
csak tarts ki
Ne hagyd el magad, mindenki sír és mindenkit ér néha fájdalom!
Néha minden rossz, de tovább kell énekelned
Ha a napjaid magányosak, akárcsak az éjszakáid (tarts ki)
Ha úgy érzed, cserbenhagytak (tarts ki)
Ha úgy érzed, eleged van az életből, csak tarts ki!
Mert mindenkit ér fájdalom, leld örömöd a barátaidban,
Mindenkit ér fájdalom, ne add fel, ne, ne add fel,
Ha úgy érzed, egyedül vagy, nem, nem vagy egyedül!
Ha egyedül érzed magad a világban, a nappalok és az éjszakák hosszúak,
Amikor úgy érzed, ez már túl sok neked ahhoz, hogy folytasd,
Szóval mindenkit ér néha fájdalom,
Mindenki sír és mindenkit ér néha fájdalom,
Mindenkinek fáj néha, úgyhogy tarts ki, tarts ki,
Tarts ki, tarts ki…
(Mindenkit ér fájdalom, nem vagy egyedül)”
Találkozás?
2011 április 29. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Ma láthattuk volna egymást, és bár sokat gondolkodtam azon, mit is tegyek, végül nem mentem el. Az eszemre hallgattam hosszú idő után és nem a szívemre…. Nem mintha boldog lennék a hozott döntésemtől, sőt…,de talán ma ennek így kellett lennie…. Majd legközelebb talán más lesz. Féltem most…,s elmenekültem…,ahogy ezt már lassan másfél éve folyamatosan teszem, csak persze a menekülésem oka változik időről időre, habár Te mindig ott vagy minden menekülésemben. Csupán azt nem tudom már, meddig teszem még mindezt…. Talán amíg nem fogom tudni elfelejteni, hogy Neked csak játék, nekem szerelem…volt…. Persze abban sem vagyok biztos, hogy ezt el lehet majd valamikor felejteni! Vagy egyáltalán el akarom felejteni?
Oldal ajánlása emailben
X