A dobogó szív
2011 május 26. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Az embernek sok mindenre van szüksége, hogy azt érezze, él. Családra. Szeretetre. Szexre. De csak egy dolog kell, hogy tényleg élhessünk. Egy dobogó szív. Ha veszélyben van a szívünk, kétféleképpen reagálhatunk: vagy elfutunk, vagy támadunk. Röviden azt mondhatnám, harcolunk, vagy menekülünk. Ösztönös. Nem irányíthatjuk. Vagy mégis?”
A születésnapodra, Kedves
2011 május 24. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Sokat gondolkozom azon, de még mindig nem tudom, hogy miért éppen Te vagy az, aki mindig itt van és lesz is a szívemben. Pedig milliószor összetörted a nemlétező szívemet, megbántottál, és kegyetlenül megaláztál, de én akkor is szeretlek. Mert akármi lesz, bárki jön az életembe, vagy egyáltalán…akárhogyan is alakul az életem, Te mindig a szívemben a legkülönlegesebb helyen leszel….
Gondolhatsz akármit, de tudod én nem akartalak igazából megbántani. Soha ne felejtsd el, hogy sokkal jobban szerettelek és szeretlek, mint ahogyan azt mutattam.
Én nem vágyom nagy dolgokra: nem érdekel a pénz vagy a karrier. Nincsenek különleges álmaim, csupán csak apróságokra vágyom, amiket azonban Veled szeretnék megosztani, és Neked akarom odaadni. Tudom, hogy szerinted önző vagyok, meg követelőző, durva, és elkényeztetett, aki csak bántani tud és akinek igazából nincs is szíve. De mégis azt hiszem, hogy az egyetlen dolgot, ami az enyém volt, még sok-sok hónappal ezelőtt Neked adtam: a szívemet…, és vele együtt az álmaimat. Azokat az álmokat, amik Rólad és arról szólnak, hogy szeretnék minél több időt Veled tölteni, hogy egyre jobban megismerjelek. Amikor munkád van, csak Melléd szeretnék ülni csendben, és aztán szeretnélek gyengéden átölelni, megpuszilni…, vagy egyszerűen csak nézni szeretném, ahogyan dolgozol. Szeretnék sütni-főzni Neked. Szeretnék sétálni Veled a napsütésben és a hóesésben, és együtt elutazni messzi földre vagy csak ide a közelbe. Szeretnék Veled beszélgetni, hogy hallgathassam a hangodat, miközben mesélsz nekem, mert eddig is olyan jókat beszélgettünk. Szeretnélek csak nézni…Téged, a kedves mosolyodat, és a gyönyörű, de szomorú szemeidet, amik mellettem újra csillogni fognak. Boldoggá akarlak tenni. Amit érezni szeretnék az az, hogy itt vagy velem, mellettem a közelemben, de azt kívánom, hogy már soha egy percig se érezzem, hogy hiányzol. Ha beteg vagy, ápolni akarlak, hogy meggyógyulj minél hamarabb. Szeretném fogni a kezeidet, szeretnélek átölelni, simogatni. Szeretnék Hozzád bújni, mellett feküdni, hogy aztán amikor jön a reggel, mellőled kelhessek fel. Szeretnélek megcsókolni, és szeretkezni akarok Veled. Hallani szeretném még ezerszer a nevetésedet és milliószor akarom még érezni, ahogy gyengéden átölelsz és megcsókolsz.
Szóval csak annyit szerettem volna mondani Neked, hogy bármit is hoz az élet, szeretni foglak és akarlak. Ne menekülj tovább a szíved elől, hanem hagyd végre, hogy szeresselek…. Egyébként pedig egy nap majd megállsz úgyis, mert már képtelen leszel tovább menekülni, Magad és az érzelmeid elől és abban a percben megérzed, hogy egyedül vagy, és ráébredsz arra is, milyen magányos lettél és annyi mindent elveszítettünk, pedig igazából a legszebb dolgot kaptuk az élettől: a szerelmet…, egy olyan szerelmet tele érzelmekkel, ami csak keveseknek adatik meg. Soha ne várj a túl későre! Tudom, hogy annyira vágysz a gyengédségre és a szeretetre…, dehát pontosan ezért szerettem Beléd és ezt végül Magad is bevallottad nekem.
Én már úgy megyek el, hogy van valaki, akit nagyon szeretek és akit hagytam, hogy megérintsen. Tudod néha azt kívánom, bárcsak azt a másodpercet elfelejthetném, amikor már nem csak az a nagyképű, beképzelt és öntelt ember voltál a szemeimben, akinek megismertelek, hanem észrevettem, hogy ki is vagy igazából, mert megláttam Benned azt, hogy csupa érzelem és szeretet vagy, és könnyen zavarba tudsz jönni. Annyira szerethető és különleges vagy a nemlétező szívemnek. Néha üresnek és céltalannak érzem az életemet meg a szívemet, de valójában sokkal szegényebb lennék, ha Téged meg sem ismerhettelek volna!
És emlékezz mindig arra, hogy úgy szeretlek, ahogyan Téged soha senki sem, és ez így lesz, amíg csak élek. Örökké szeretni foglak és itt maradsz a szívemben…!
Amikor odabújtál a szívemhez
2011 május 24. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál a szívemhez
és magadról megfeledkeztél.”
Mesélj még nekem
2011 május 23. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Olykor csak a Kedves hangja a fontos. Csak meséljen, meséljen, meséljen, csak hallhasd a hangját. Mert számodra az ő hangja a legcsodálatosabb hangszer, és ha beszél, az minden dallam közül a legszebb. Mert megnyugtat. Hallgatod, hallgatod, és teljesen elvarázsol. És ezt a hangot nem csak a füleddel hallod, hanem a lelkeddel is.”
Lelkem minden bolondságával
2011 május 20. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Együtt fogunk élni, mi és a bánat. Lelkem minden bolondságával szeretni foglak téged. Egyszer valahova odaérünk, ahova mindig is tartottunk, és sétálhatunk a napsütésben. De addig… addig is futnunk kell tovább.”
A nemlétező szívem
2011 május 19. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Vigyázz a szívemre – itt hagytam Nálad!”
Magány
2011 május 15. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.”
Játék és szerelem
2011 május 14. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
Sebek, amelyeket a múltunkból hozunk és feledni akarunk…örökre elfelejteni…, csakhogy nem megy, mert bennünk vannak, akár akarjuk, akár nem. Sebek, amelyek néha elhalványulnak, máskor nagyon élénken élnek bennünk és kegyetlenül fájnak…. Aztán jön Ő…, hirtelen meglátod, újratalálkoztok, és ismét feltépi azt a bizonyos sebedet, amiről már úgy gondoltad, gyógyulóban van. Megijedsz, és menekülsz…. De bármilyen messze is futsz azelől, amit felejteni akarsz, pont, hogy egyre közelebb van, mert már Benned van…és mindig is ott lesz…. Ugyan küzdesz ellene, de hiába…, mert talán csak elfojthatod egy kis időre az érzelmeidet, de valójában már Benned vannak azok a bizonyos érzelmek…, amiket egyszerűen csak szerelemnek hívnak. Itt van a szívedben…legbelül…. Elvesztél…, még sok-sok hónappal ezelőtt…örökre….
Választhatod azt az életet, amely a menekülésről szól…, de ez csak a felszín, mert az érzéseidet soha nem fogod tudni elnyomni Magadban, hiszen a szívednek úgysem parancsolhatsz….
Csak egy játéknak indul minden, de akaratod ellenére jönnek az érzelmek…, belekeveredsz, pedig nem szeretnél…, csakhogy már késő…túl késő…. Folyamatosan bántasz, miközben Te is megbántódsz.
A szívedben legbelül magányos vagy és boldogtalan…, láttam a szomorú szemeidet, amelyben ott a boldogtalanság, a menekülés s a félelem. És láttam a remegő kezeidet is….
Ezerszer éreztem már az ölelésedet, ahogy bújsz, mint egy kisgyerek…, aztán rájössz, hogy kiestél a szerepedből és félted Magad, a törékeny szívedet, amelyet oly keménynek és kegyetlennek mutatsz…, ezért bántasz. De tudd, én akkor is szeretlek, ha milliószor sírom végig a Tatabánya-Budapest útvonalat Miattad, mert megbántasz és megalázol…. Én akkor is szeretlek, ha gyengéden átölelsz és megcsókolsz. És akkor is szeretlek, amikor a nemlétező szívemet apró kis darabokra összetöröd. Mindig szeretlek és szeretni is foglak…, de ezt most már Te is tudod jól!
Múlt…, egy soha véget nem érő múlt, mert itt van a minden napjainkban és ott lesz a jövőnkben is…, persze menekülhetünk is…, de tudd, a szívünk elől úgysem futhatunk el…sohasem.
Játék és szerelem….
Szívből szeretni annyi,
2011 május 13. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
…„Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.”
A leghatalmasabb szerelemmel szeretlek
2011 május 29. | Szerző: owner_of_a_broken_heart
„Olyan voltam Neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben Téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. (…) Az idők végéig sorsom leszel Te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette.”
Oldal ajánlása emailben
X