Érints meg…

2011 június 27. | Szerző: owner_of_a_broken_heart

 

 „Mondd ki a szót, tudnom kell még
Kié az arc, kit rejt a név?
Látnom kell, mit ígér egy másik pillantás
S megértem tán, hogy nincs tovább

 Mondd el megint, had halljam én
Tiszta hitem ki tépte szét?
Ki az ki átölel, míg engem a magány
S én mért csak emlékezem rád?

 Ha így lesz jó, menj hát és szállj!
Nem kérdem mért, nem számít már
Tán így lesz jó, túlélem hát
Eskünk csak emlék már
Por csak, mi szélben száll

 Mondd azt a szót, mit soha még
Had érezzem könnyed ízét
Érints meg egyszer úgy, ha emlékszel még rám
Vagy felejtsd el örökre már

 Ha így lesz jó, menj hát és szállj!
Nem kérdem mért, nem számít már
Tán így lesz jó, túlélem hát
Eskünk csak emlék már
Por csak, mi szélben száll

 Míg távol jársz
Kettőnkről álmodom, és tisztán érzem már
Te és én, több voltunk, mint vád és hazugság
Oly távol jársz!

 Nézd, eladnám a lelkem,
Csak, hogy ölelj át
S nem törnék szét eskünket már

 Ha így lesz jó, menj hát és szállj!
Nem kérdem mért, mit számít már
Tán így lesz jó, túlélem hát
Eskünk csak emlék már
Por csak, mi szélben száll.”

 

 

Pontosan ma egy éve annak…

2011 június 24. | Szerző: owner_of_a_broken_heart

 

 …az igazi szerelem az, amikor belenézel a másik szemébe és abban a másodpercben érzed, hogy véged van…örökre…, és már soha többé nem tudsz másra gondolni, csak Rá. Még akkor is, ha ezerszer megbánt, megaláz…, mert már ott van a szívedben s a Te szíved Nála van.

 

Az igazi szerelem az, amikor Benne megvan minden olyan tulajdonság, amiről korábban azt mondtad, hogy el nem tudnád viselni, ha az Igazi azok akár csak egyikével is rendelkezne…, most mégis úgy érzed, hogy Őt még ilyennek is szereted.

 

Az igazi szerelem az, amikor másnak század ennyi bántásért nem tudnál megbocsátani, Neki mégis megteszed…, mert a szíved mélyén képtelen lennél Rá sokáig haragudni. Az igazi szerelem az, amikor olyan dolgokat is megbocsátasz Neki, amelyekről korábban úgy gondoltad, megbocsáthatatlanok.

 

Az igazi szerelem az, amikor éppen abba szeretsz bele, aki mellett korábban elmentél volna…, most mégis úgy gondolod, Ő a legszebb a világon.

 

Az igazi szerelem az, amikor a pillantása vagy a mosolya is már boldoggá tesz….

 

Az igazi szerelem az, amikor meghallod a nevetését, s Te minden szomorúságod elfelejted.

 

Az igazi szerelem az, amikor Ő mindig Veled van…, elválaszthat több száz vagy ezer kilométer, Ő mégis itt van minden gondolatodban és a szívedben…, még ha küzdesz is ez ellen.

 

Az igazi szerelem az, amikor egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem vagy önmagad: feladod az addigi elképzeléseidet, elveidet…, de nem azért, mert Ő ezt kéri tőled, hanem mert elkezdesz élni…úgy igazából. Meglátsz olyan dolgokat, amelyeket korábban észre sem vettél…. A régi életed már a múltad, mert Neki köszönhetően van egy jelened…, és persze egy jövőd is….

 

Az igazi szerelem az, amikor már nem számít az, hogy Te mennyire vagy boldog, hanem sokkal inkább az a fontos neked, hogy Őt boldoggá tedd és boldognak lásd.

 

Az igazi szerelem az, amikor úgy érzed, hogy a hiányába belehalsz.

 

Az igazai szerelem az, amikor ha csak tehetnéd, gyengéden átölelnéd, szeretnéd, megcsókolnád, és annyira oda akarsz bújni Hozzá.

 

Az igazi szerelem…, az igazi szerelem nekem TE vagy. Még akkor is, ha Neked csak játék, nekem szerelem.

Hiányzol…

2011 június 23. | Szerző: owner_of_a_broken_heart

 

…nagyon hiányzol! De főleg a csütörtöki napok már csak ilyenek…, mindig Rád emlékeztetnek, szomorúak és lassan telnek, miközben azt remélem, Te becsengetsz….

 

Hiányzik az ölelésed, a csókod, a gyengédséged, a mosolyod, a pillantásod, a hangod, az illatod…, és néha még az is, hogy megbánts.

 

Bárcsak itt lennél most…, mert akkor megfognám a kezedet, odabújnék Hozzád és csak szeretnélek!

Elviselhetetlen néha a hiányod

2011 június 19. | Szerző: owner_of_a_broken_heart

 

 Mit is írhatnék? Talán csak annyit, hogy hiányzol…nagyon…. A szerelembe, amit Irántad érzek, lassan belehalok…. Tudom, szerinted az én szívemnek Te nem sokat jelentettél, s nem voltál elég jó nekem. Hát tudd meg, tévedsz…, bár úgyis hiába mondom ezt Neked, hiszen a Te szemedben már nem is létezem, vagy legalábbis próbálsz úgy tenni…. Azt, hogy igazából mennyire szeretlek, egy nap, amikor a levelemet, amit Neked írtam és megkapod, Te is megtudod és végre megérted…, csak hogy akkor már menthetetlenül messze leszünk egymástól…! Mostanában azt érzem, hogy napról napra jobban hiányzol! Szeretlek egy soha el nem múló szerelemmel és ez így is marad örökké…, mert Te vagy nekem a szerelem!

Eljössz-e újra majd értem?

2011 június 16. | Szerző: owner_of_a_broken_heart

 

 „És jönnek majd az esték,
Álmatlan éjszakák,
A szívem fáj, úgy fáj még,
Ha gondolok reád.
Még bennem él a tegnap,
Egy régi szép emlék.

 

 Sóhajok szállnak a szélben,
Mindenki vár valakit,
Egyedül félünk az éjben,
Tűnődve én is azt kérdem:
Eljössz-e újra majd értem?
Sóhajom száll most az éjben…

 

 Fülembe cseng egy dallam,
Nem hoz csak bánatot,
E kis dal rólunk szól még,
S most egymagam vagyok.
De bennem él a tegnap,
S egy régi szép emlék…

 

 Sóhajok szállnak a szélben…

 

 A fák közt száll a holdfény,
Itt van megint a nyár,
Kinyíltak mind a rózsák,
Én meg se látom már.
Mert bennem él a tegnap,
S egy régi bús emlék…

 

 Sóhajok szállnak a szélben…”

 

Ha most mindent visszacsinálhatnék

2011 június 9. | Szerző: owner_of_a_broken_heart

 

 Ha most tehetném, akkor mindent visszacsinálnék. Már nem lennék olyan magabiztos, mint amilyen életemben talán egyszer ha voltam…, amikor azt mondtam Neked, hogy akár mindent felégetek, csak Téged elfelejtselek, és bebizonyítsam Neked, van élet utánad is…. Hát fel is égettem szinte mindent és most már tudom, hogy tényleg van élet utánad is, csak persze nem mindegy, hogy milyen….

 

 Ha most mindent visszacsinálhatnék, már nem haragudnék Rád, ha megbántanál. Ha most mindent visszacsinálhatnék, már én sem lennék olyan gyerekes, hogy visszabántsalak. Ha most mindent visszacsinálhatnék, már nem válaszolnám Neked azt, amit novemberben az utolsó találkozónkon, amikor kérted, jöjjek vissza oda, hogy én akkor sem megyek, mert már nem szeretnék napi kapcsolatban lenni Veled. Ha most mindent visszacsinálhatnék, már ott maradnék a közeledben és soha el nem jönnék onnan…. Ha most mindent visszacsinálhatnék, nem mondanék olyant, hogy már a barátságod sem érdekel, mert Te már nem az a férfi vagy, akibe egykor beleszerettem. Ha most mindent visszacsinálhatnék, megpróbálnék olyan lenni, mint amilyennek igazából látni akartál…, és már nem lennék az az önző, követelőző, durva, meg elkényeztetett szívtelen nő, mint amilyennek tartasz. Ha most mindent visszacsinálhatnék, sokkal jobban szeretnélek, mint ahogyan azt valaha tettem és ki is mutatnám Neked. Ha most mindent visszacsinálhatnék, már elmesélném Neked, hogy mit is jelentesz valójában nekem. Ha most mindent visszacsinálhatnék, elmondanám, hogy itt vagy a szívemben és örökké itt maradsz, bármi is történjék velünk.

 

 Bárcsak mindent visszacsinálhatnék…és az elmúlt egy évemet újra kezdhetném…, most már sok mindent másképpen csinálnék, más lennék! Meg egyáltalán, bárcsak az összes rossz döntésemet most megváltoztathatnám…! Még akkor is, ha mindez Neked csak játék, nekem szerelem…volt.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom, máskor megriaszt egy álom

2011 június 2. | Szerző: owner_of_a_broken_heart

 

 „Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
S itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni…”