Csütörtök
2011 szeptember 7. | Szerző: owner_of_a_broken_heart |
Szívem szerint most nagyon szeretnélek megkeresni Téged, András…! Persze ezt azért érzem, mert holnap csütörtök van….
Ha nem égettem volna fel annyi mindent magam mögött, ha akkoriban elég erős vagyok, akkor most este nagyon boldog lennék…, mert éltetne az, hogy holnap reggel újra láthatnálak, hiszen találkoznánk…. S most már sokkal jobb lennék Hozzád, csak ölelnélek, el nem engednélek.
Vagy talán az lett volna a legjobb, ha soha semmit sem éreztem volna Irántad…. És akkor nem lett volna a játékod s a szerelmem….
Miért nem tudok továbblépni? Miért vagyok a foglyod még? Miért történik mindez én velem? Miért kellett találkoznunk? S mikor jön el a pillanat, amikor a szívemben úgy leszel itt, hogy már nem fáj?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: