Boldogok voltunk
2011 szeptember 15. | Szerző: owner_of_a_broken_heart |
Azt hittem, könnyebb lesz a mai nap, persze tévedtem. Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lesz holnap, és szeptember 23-án…, s ezek a napok még előttem állnak, de már most félek….
Egyfolytában Rád gondoltam ma (is)…és arra, hogy pontosan egy éve ezen a napon milyen boldog voltam, ahogyan Te is, amikor annyi idő után véletlenül összetalálkoztunk…pedig akkoriban már egyáltalán nem hittem, hogy valaha még látjuk egymást és hogy úgy fogunk gondolkodni egymásról meg érezni egymás iránt, mint azokban a percekben ott.
Ha újra átélhetném azokat a pillanatokat! Bárcsak találkoznánk még…és akkor ismét láthatnálak, megsimogathatnálak, átölelhetnélek, hallhatnám a hangodat, s belenézhetnék a gyönyörű, de szomorú szemeidbe…, hogy felvidítsalak és boldoggá tegyelek…! Most így érzek, annak ellenére, hogy úgy igazából nagyon régen vágytam utoljára ezekre…vagyis legalább ilyen hosszú ideig. Itt voltál ma is és oly sokszor itt vagy a közelemben…de mégsem…. Nem tudom, miért, de nagyon vártalak…, reméltem, hogy eljössz és becsöngetsz…talán csak a régi emlékek s a közelgő évforduló teszik ezt velem…és talán holnapra végre elmúlik ez az érzés…meg úgy minden…, minden ami Hozzád köt….
Hosszú idő után ma megint sírtam…nagyon sírtam…Miattad…egy olyan férfi miatt, akinek én csak egy játék vagyok, míg nekem Te a Szerelem….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: