A születésnapodra, Kedves

2011 május 24. | Szerző: owner_of_a_broken_heart |

  

 Sokat gondolkozom azon, de még mindig nem tudom, hogy miért éppen Te vagy az, aki mindig itt van és lesz is a szívemben. Pedig milliószor összetörted a nemlétező szívemet, megbántottál, és kegyetlenül megaláztál, de én akkor is szeretlek. Mert akármi lesz, bárki jön az életembe, vagy egyáltalán…akárhogyan is alakul az életem, Te mindig a szívemben a legkülönlegesebb helyen leszel….

 

 Gondolhatsz akármit, de tudod én nem akartalak igazából megbántani. Soha ne felejtsd el, hogy sokkal jobban szerettelek és szeretlek, mint ahogyan azt mutattam.

 

 Én nem vágyom nagy dolgokra: nem érdekel a pénz vagy a karrier. Nincsenek különleges álmaim, csupán csak apróságokra vágyom, amiket azonban Veled szeretnék megosztani, és Neked akarom odaadni. Tudom, hogy szerinted önző vagyok, meg követelőző, durva, és elkényeztetett, aki csak bántani tud és akinek igazából nincs is szíve. De mégis azt hiszem, hogy az egyetlen dolgot, ami az enyém volt, még sok-sok hónappal ezelőtt Neked adtam: a szívemet…, és vele együtt az álmaimat. Azokat az álmokat, amik Rólad és arról szólnak, hogy szeretnék minél több időt Veled tölteni, hogy egyre jobban megismerjelek. Amikor munkád van, csak Melléd szeretnék ülni csendben, és aztán szeretnélek gyengéden átölelni, megpuszilni…, vagy egyszerűen csak nézni szeretném, ahogyan dolgozol. Szeretnék sütni-főzni Neked. Szeretnék sétálni Veled a napsütésben és a hóesésben, és együtt elutazni messzi földre vagy csak ide a közelbe. Szeretnék Veled beszélgetni, hogy hallgathassam a hangodat, miközben mesélsz nekem, mert eddig is olyan jókat beszélgettünk. Szeretnélek csak nézni…Téged, a kedves mosolyodat, és a gyönyörű, de szomorú szemeidet, amik mellettem újra csillogni fognak. Boldoggá akarlak tenni. Amit érezni szeretnék az az, hogy itt vagy velem, mellettem a közelemben, de azt kívánom, hogy már soha egy percig se érezzem, hogy hiányzol. Ha beteg vagy, ápolni akarlak, hogy meggyógyulj minél hamarabb. Szeretném fogni a kezeidet, szeretnélek átölelni, simogatni. Szeretnék Hozzád bújni, mellett feküdni, hogy aztán amikor jön a reggel, mellőled kelhessek fel. Szeretnélek megcsókolni, és szeretkezni akarok Veled. Hallani szeretném még ezerszer a nevetésedet és milliószor akarom még érezni, ahogy gyengéden átölelsz és megcsókolsz.

 

 Szóval csak annyit szerettem volna mondani Neked, hogy bármit is hoz az élet, szeretni foglak és akarlak. Ne menekülj tovább a szíved elől, hanem hagyd végre, hogy szeresselek…. Egyébként pedig egy nap majd megállsz úgyis, mert már képtelen leszel tovább menekülni, Magad és az érzelmeid elől és abban a percben megérzed, hogy egyedül vagy, és ráébredsz arra is, milyen magányos lettél és annyi mindent elveszítettünk, pedig igazából a legszebb dolgot kaptuk az élettől: a szerelmet…, egy olyan szerelmet tele érzelmekkel, ami csak keveseknek adatik meg. Soha ne várj a túl későre! Tudom, hogy annyira vágysz a gyengédségre és a szeretetre…, dehát pontosan ezért szerettem Beléd és ezt végül Magad is bevallottad nekem.

 

 Én már úgy megyek el, hogy van valaki, akit nagyon szeretek és akit hagytam, hogy megérintsen. Tudod néha azt kívánom, bárcsak azt a másodpercet elfelejthetném, amikor már nem csak az a nagyképű, beképzelt és öntelt ember voltál a szemeimben, akinek megismertelek, hanem észrevettem, hogy ki is vagy igazából, mert megláttam Benned azt, hogy csupa érzelem és szeretet vagy, és könnyen zavarba tudsz jönni. Annyira szerethető és különleges vagy a nemlétező szívemnek. Néha üresnek és céltalannak érzem az életemet meg a szívemet, de valójában sokkal szegényebb lennék, ha Téged meg sem ismerhettelek volna!

 

 És emlékezz mindig arra, hogy úgy szeretlek, ahogyan Téged soha senki sem, és ez így lesz, amíg csak élek. Örökké szeretni foglak és itt maradsz a szívemben…!