Ma két hónapja

2010 augusztus 24. | Szerző: owner_of_a_broken_heart |

 Ma két hónapja, hogy utoljára találkoztunk. És most nagyon hiányzol! Bárcsak itt lennél…! Nem érdekelne, hogy milyen is voltál velem…, csak lennél itt…velem…mellettem…! Most mindent megbocsájtanék Neked, s csak szeretnélek…! Bár ha eszembe jut ez a bizonyos június végi nap, ami két hónapja volt, és azok is, amiket akkor, azóta, és az azelőtti pár hétben tettél és mondtál vagy éppen nem tettél és nem mondtál, hogy bevallottam Neked őszintén, milyen különleges és fontos vagy nekem, na akkor rá kell jöjjek, hogy nagyon hülye vagyok, hogy így gondolkodom, így érzek, vagy egyáltalán ilyeneket kívánok….

 

 Az esték az igazán nehezek… még mindig…, illetve pár nappal ezelőttől még néhány napig a nappalok is…. Utálom a sok emléket, és hogy annyi minden Rád emlékeztet ott. És utálom magamat is, hogy még mindig szenvedek Miattad, és hogy valahol (vissza)várlak. De miért?! Miért is érzem még most is ezt? Miért nem tud már elmúlni végre?!

 

 Már csak egy hét, és talán a legfontosabb szálat, ami még Hozzád köt, elvágom…. Van, amikor már várom azt a napot, mert úgy gondolom, akkor ismét jobb vagy könnyebb lesz minden. Azonban olyan pillanataim is vannak, amikor (sajnos) visszacsinálnám ezt a döntésemet, ha lehetne: néha (vagyis mostanában inkább egyre gyakrabban) nagyon bánom, hogy így döntöttem. Bár igazából azt is tudom, hogy azért érzek így, mert egyre közeledik az a bizonyos nap…. És tudom azt is – mert már ezeregyszer végiggondoltam -, hogy ez a megoldás az egyetlen, ami hosszútávon nekem jó lesz…, még ha ez most önzőn is hangzik…, de egyébként is, Téged pedig ez úgysem érdekel….

 

 Még mindig szeretlek…nagyon! Igaz, már nem úgy mint „régen”, mint akkor, de még mindig nagyon fontos vagy nekem…, csak már különleges nem…!

 

 Egyébként meg pár nap múlva találkozhatnánk, láthatnálak, és bár néhány percre megfordult a fejemben, hogy mégis elmegyek…, de nem, azt hiszem én inkább nem akarom…, Neked meg olyan szinten közömbös vagyok, hogy Téged úgysem fog érdekelni, hogy nem mentem el…, talán még észre sem veszed!

 

 De mit is várhatnék Tőled, amikor Neked csak játék volt, nekem szerelem. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!