Sehogyan sem vagyok

2010 augusztus 5. | Szerző: owner_of_a_broken_heart |

 Az elmúlt napokban semmi különös nem történt, csak a szokásos: néha hiányoztál (akkor viszont nagyon-nagyon), máskor pedig azt éreztem, hogy már sokkal könnyebb minden, és előbb-utóbb tényleg túlleszek ezen az egészen…, pontosabban Rajtad…. A tegnapi nap például ilyen érzésekkel telt el, de a mai megint a hiányoddal.

 

 Van, amikor arra gondolok, hogy bármit megadnék azért, hogy csak még egyszer, csupán 5 percre, de újra láthassalak, érezhesselek…, bár nem is tudom, Te egyáltalán akarnád-e… és vajon én is tényleg ezt akarom?! Bárcsak ne jutnának ilyenkor eszembe azok, amiket mondtál vagy tettél…! Még mindig nagyon fájnak, ennyi idő után is…! Persze talán pont ezek miatt fogok tudni egy nap továbblépni. És végképp kiábrándulni Belőled.

 

 Mert azt viszont határozottan látom mostanság, hogy nemsokára (vagyis inkább valamikor) tényleg fel fogok tudni állni ebből az egészből. Az igazság persze az, hogy nemcsak hogy fel tudok, de fel is kell állnom. Igaz, kell még idő ehhez, az biztos. Csak sikerüljön…! Érzem azt is, hogy sokat változtam az elmúlt néhány napban érzelmileg…, persze még mindig nem az igazi…sőt…, de már annak is örülök, hogy változtam…, ráadásul a “jó” irányba…, és ezt magam is tapasztalom…. Nem akarok már csak a szépre és jóra, az ölelésedre és a puszidra, a mosolyodra és a hangodra emlékezni, ami mindent csak megnehezít, hanem igenis tudomásul kell vennem a hozzá(m)állásodat, bántó szavaidat, tetteidet. Ezekre kell gondolnom, és így könnyebb lesz. Erősítenem kell magamban, hogy milyen is vagy! Nehéz, nagyon nehéz ez most, de muszáj! Meg amúgy is, az a valóság, Te ilyen vagy, …bocsánat… voltál…sajnos:( !

 

 Hiszen nem szabad elfelejtenem, hogy Neked csak játék volt, nekem szerelem…. És Te mindvégig, az első perctől kezdve tudtad ezt…!