Neked játék, nekem szerelem
K.A.-nak: "Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat...

Engem nem lehet elfelejteni

2010 december 19. | Szerző:


 „Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy,
De ha nincs is közös út,
Ábrándjaidban ott leszek ugyanúgy.

 Gyűrött nappalok, hosszú éjszakák,
Régi csók ízét őrzi még a szád
Lehet így, lehet úgy,
Derű napfény kacagás,
Nem pótol engem soha más.

 Ezennel eljött az az óra,
Mely a búcsút hozza szelíden,
De emberemlékezet óta,
Búcsúval nem ér véget még a szerelem.

 Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy,
De az álmok mezején
Találkozunk még, Te meg én.

 Ezennel eljött az az óra,
Mely a búcsút hozza szelíden,
De emberemlékezet óta,
Búcsúval nem ér véget még a szerelem.

 Engem nem lehet elfelejteni,
értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy,
De az álmok mezején
Találkozunk még, Te meg én.”


 


 



Címkék:

Egy januári éjszaka…emlékei….

2010 december 18. | Szerző:

  


 Lassan egy év telt el azóta…. Január legutolsó napja volt és reggeltől estig hatalmas pelyhekben hullott a hó. Aztán jött a kora este és mi beszélgetni kezdtünk, de Te azt mondtad, folytassuk később, mert most dolgoznod kell. Tíz óra is elmúlt, amikor megkaptam az üzeneted: már fél órája próbálsz elérni, és örülsz, hogy végre sikerült. Semmi különösről nem beszélgettünk…, még csak semmi különös sem történt akkor éjjel közöttünk…, mégis tisztán emlékszem annak a napnak szinte minden egyes percére…. Bármilyen hideg is volt, melegség önti el a szívemet…. Te egész nap havat lapátoltál a házatok körül és estére már fájt mindened…, nekem csak a szívem, bár már régóta, hogy nem vagy mellettem…, nagyon szerettelek volna meghívni magamhoz, hogy gyere el, elmulasztom minden bajod…, de nem mertem megírni ezt Neked. Ma már tudom, hiba volt…ez is…és akkor este mégis át kellett volna hívnom Téged, Neked pedig el kellett volna jönnöd hozzám…, hogy ne töltsük egyedül azt az éjszakát…. És akkor megszűnt volna létezni mindkettőnk fájdalma….


 


 Aztán délután a havas autód a végül rá nem rajzolt szívecskémmel ismét eszembe jutott…, pont mint néhány napja, amikor ugyanígy, mint ma szakadt a hó….


 


 Emlékek…a közös emlékeink, amiket legszívesebben most én dobnék el…örökre…, de amikor csak esni fog a hó, ezek a kedves emlékek mindig előjönnek majd és Rád emlékeztetnek…akár akarom, akár nem…és minket összekötnek. Még akkor is, ha Neked játék, nekem szerelem…volt….

Címkék:

Minket összeköt a múlt

2010 december 18. | Szerző:


 “Csendre int az élet minket


Egy álom lassan elgurult
Mégis nem hiszem, hogy végleg
Nem látlak már Téged
Minket összeköt a múlt
Nem látlak Téged
Minket összeköt a múlt

 Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned
Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned

 Csendre ébred majd minden
És szíved biztos útra lel
De kérlek segíts majd elhinnem
Hogy csak rám vár a végtelen
Hisz Te tudtad, azt hiszem
Segíts elhinnem, hogy rám vár a végtelen

 Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned
Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned”


 


 



Címkék:

Minket összeköt a sok közös emlék

2010 december 17. | Szerző:

 


 Kedves A.! Kidobhatsz bármit, akár minden levelet, tárgyat, ajándékot, ami rám emlékeztet, velem kapcsolatos vagy éppen tőlem kaptad…, csak egyet nem, akármennyire is szeretnéd: az emlékeinket…, a közös múltunkat…, mert ezek örökké velünk lesznek, bennünk maradnak!

Címkék:

Itt a vége, fuss el véle….

2010 december 16. | Szerző:

 


 A tegnapi üzeneteddel azt a bizonyos tőrt, amit 3 hete belevágtál a szívembe, most megforgattad. Piszkosul fáj, nagyon kegyetlen vagy…, de úgyis ez volt a célod…, szóval csak azt akartam mondani Neked, hogy telitalálat volt…ez is!


 


 Csak azért bánom, ha tényleg kidobtad, mert igazán jól szórakozhattál volna most is…még egyszer…utoljára, hiszen Neked minden csak játék…, nekem pedig szerelem…volt.

Címkék:

Így kell majd lennie

2010 december 14. | Szerző:

 


 “Előre elképzeltem, hogy fogok a nyakába ugrani, és tudtam, hogy abban pillanatban, amikor meglátom mennyire boldog leszek.”

Címkék:

…de szerettem….

2010 december 14. | Szerző:

 


 „Az élet végén megállva visszanézünk az elmúltakra, azt fogjuk mondani: sokat szenvedtem, sokat csalódtam, de szerettem.”

Címkék:

Tükröm, tükröm…

2010 december 13. | Szerző:


 Picikét szomorú vagyok, mert azt hiszem, be kell lássam, hogy mennyire igaz az, amire a napokban rájöttem és amit már egy ideje egyébként is sejtettem: nagyon félreismertelek Téged, A. Hiszen már meg sem ismersz engem, és úgy csinálsz, mintha teljesen idegen emberek lennénk egymás számára…. Pedig nem is olyan régen, egészen más volt a helyzet…. Mondd, miért? Az ősszel, amikor visszajöttél az életembe, éppen Te mondtad, hogy nem akarsz haragban lenni velem, sőt, inkább azt szeretnéd, ha hosszú távon kapcsolatban maradnék Veled, és nagyon örülnél, ha meghívnálak magamhoz ezentúl, mert Te már megváltoztál…, és most már bíznom kell Benned, na akkor én hittem Neked, bíztam Benned, és a kéréseidre „igen”-nel feleltem. De néhány hete valami mégis megváltozott, és minden más lett…. Mondd, miért jutottunk el végül idáig? Hogy lehet az, hogy két ember egy nap már nem törődik a másikkal, hogy már nem érdekli, mi van vele…, pedig nem is olyan régen, még éppen hogy másképpen gondolták…? Szerettem volna választ kapni ezekre, ezért ma elővettem a tükrömet, és belenéztem….


 


 Tudom, hogy én is hibás vagyok…. Tudom, sok mindenben…. Tudom ezt jól…, mert én sem mindig úgy beszéltem Veled, ahogy kellett volna…. De az már csak a következménye volt annak, ahogy Te viselkedtél velem és szóltál vagy éppen pont hogy nem szóltál hozzám…. Persze tudom azt is, hogy mindez nem ment fel az alól, amiket mondtam Neked…. Tudom, most érzékenyebb vagyok, mert a múlt héten történt szomorúság nagyon megérintett…. Tudom, hogy akkor, az a hír után sok mindent átértékeltem…. És pont azóta tudom, hogy soha nem szabad várni a túl későre…. Meg azóta tudom azt is, hogy nincs az a dolog, amit ne bocsáthatnánk meg egymásnak…, hiszen igazából nem történt semmi olyan, amiért így kell lennünk egymással. Tudom, hogy egy nap majd nagyon bánni fogjuk mindezt…mindketten…, csak talán már túl késő lesz…, túl késő ahhoz, hogy elmondjunk egymásnak néhány dolgot. Csak egy valamit nem tudok: mégis miért lettél ilyen velem?


 


 Picit fáj még mindig, hogy már meg sem kérdezzük a másiktól, hogy „hogy vagy?”, „mi a baj?”, vagy egyszerűen csak bármit…. Nem…, mi már nem kérdezünk semmit sem, mert nem is keressük a másikat…, mi már csak elmennénk egymás mellett, mint két idegen….


 


 Azt nem mondom, hogy gyűlöllek vagy utállak mindezért…! Dehogyis! Hiszen még nem is olyan régen, Te voltál nekem a tökéletes „Királyfi”…. Most már inkább csak sajnállak…, mert ilyen emberré lettél…vagy mert mindig is ilyen ember voltál…, talán csak én nem láttam. De mondd, miért?


 


 Szóval én ma délelőtt elővettem a tükrömet…. Belenéztem…. Láttam benne sok mindent…. Sok mindent, amit nem akartam…, amit nem szabadott volna…, s ami még fájt…. De sok mindent másképpen látok már. Sajnálom…, mindent sajnálok…, mindent, ami rosszat tettem…, de ezt az utolsó találkozásunkkor, amiről akkor még nem is hittem, hogy az utolsó lesz, mert Te magad mondtad, hogy ezentúl gyakrabban találkozunk majd, elmondtam Neked.


 


 És tudod mit? Egyszer majd Te is vedd a kezedbe a Te tükrödet…és nézz bele…kiváncsi lennék, hogy Te mit látsz majd akkor benne…! 

Címkék:

Szeretni és viszontszeretve lenni

2010 december 10. | Szerző:

 


 „Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság.”

Címkék:

A kivételes ajándék

2010 december 10. | Szerző:

 


 „Milyen kivételes ajándék a mosoly, hiszen: nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint neki…, aki már nem tud mosolyogni!”

Címkék:
« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!